Blogolj!

Vérszegény akcióhős – Rambo V: Utolsó vér

Egy korszak zárult le az Utolsó vérrel, de Rambo nyugdíjba vonulása sajnos kimondottan méltatlanra sikeredett.

John Rambo egy ikon, egy filmtörténeti klasszikus, hivatkozási pont. Történetének befejezése viszont összecsapott lett, olcsó megoldásokkal és borzasztóan bugyuta történettel. Az Utolsó vér nem illik bele a sorba, olyan, mintha egy lelkes rajongói csapat készítette volna Stallone vagy Rambo karakterének tiszteletére, de mivel nem volt sok pénz és ötlet, kedv viszont annál több, így az lett a végeredmény, amit a vásznon látunk most.

Viszont ez a csapat valójában nem lelkes amatőrökből áll, hanem profikból és nem mellesleg Sylvester Stallonéból, akinek álmából felkeltve is tudnia kéne, mi fán terem egy fasza Rambo-film, és ha már az Utolsó vér egy fontos pont, hiszen mégiscsak egy lezárás, akkor azzal kiemeltebben kéne foglalkozni. Ehelyett a film az „ezt most minek kellett?” kérdést kívánja, mert lényegében semmi értelme nem volt megcsinálni.

A sztori bár egyszerű: John Rambo visszavonultan él fogadott családjával Arizonában, de mikor nevelt lánya fogja magát és elmegy Mexikóba, hogy megkeresse igazi apját, a lányt elrabolják, a bosszúszomjas Rambo pedig a lány és a rosszfiúk nyomába ered. Nos, ezzel nem is lenne baj, nem kell, hogy iszonyatos mélységekbe vigyen a film, viszont az gond, hogy egy B kategóriás akciófilmmé degradálták a mozit, gagyi, egysíkúbbnál is egysíkúbb karakterekkel és egy kimondottan hülye Ramboval.

Bár az 1982-es Első vér óta nagyjából egyre bénább filmeket kapunk a franchise-tól, amik már rég nem a háború utáni poszttraumás stressz-szindrómáról, a társadalomba való beilleszkedésről szóltak, hanem inkább csak a fegyverekről és a brutalitásról, de ha már Stallone és társai belátták, hogy hetven felett már nem olyan jó móka rambósat játszani, akkor legalább egy normálisabb fajta történetet alá lehetett volna pakolni, hogy rendesen le lehessen zárni egy korszakot.

Ehelyett szájbarágós képeket kapunk minden tizedik percben a már jól ismert postaládáról, Rambo ezerféleképpen mondja el, hogy a világ gonosz, látott ő már mindent és ki van égve, és persze jelentőségteljesen falja a nyugatót, miközben biztos, ami biztos alapon élezi a kését és rak össze egyéb fegyverarzenált, ki tudja minek.

Mondjuk használni is fogja őket természetesen, hiszen a gonosz mexikóiakat ki kell iktatni. De ezt olyan elképesztő kegyetlen módon teszi, hogy érdemes kicsit elgondolkodni, hogy vajon elég-e csupán az a nyugtató. Reppennek a fejek, folynak a belek, a többiről pedig nem is ejtenék szót, mert a hanyag vágás miatt (szerencsére) sokszor nem is lehet tudni, hogy épp mi történik, de egy kis szusszanás jól is esik az utolsó 20 perc mészárlása közben.

Ironikus módon a film legjobb jeleneteit az utolsó utáni pillanatban kapja meg a néző a stáblista során, amikor is megható és ikonikus képsorok elevenítik fel a korábbi Rambo-filmeket és mind a 37 évet. Bár az Utolsó vér pontot tett a történet végére, az ötlettelenség, vagy épp az idő múlása (hiszen gondoljunk bele, Stallone 73 évesen játszotta el ötödjére Rambot) csúnya nyomott hagyott a filmen, szóval ha valaki kíváncsi a hattyúdalra, csakis saját felelősséggel nézze meg.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/83857/pics/lead_800x600.jpg
akció,Kritika,Rambo V: Utolsó vér,Sylvester Stallone
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?