Blogolj!

Egy nehéz film krónikája - Napszállta

A Saul fia sikere után sokan várták Nemes Jeles László új filmjét. Teljesen érthető, viszont az, amit kaptunk a Napszálltával nem épp az, amire számítottunk.

És persze ez nézőpont kérdése, hogy jó dolog-e, vagy sem, de az kétségtelen, hogy a Napszállta embert-, jelen esetben nézőt próbáló film lett. Persze pont ettől a rendezőtől nem várjuk azt, hogy egy szájbarágós történetet és mozit kapjunk, viszont a Saul fiával ellentétben itt bizony van dolga a közönségnek, pedig a holokausztfilm se volt egy könnyű darab.

Nemes Jeles nem fogja a néző kezét, nem vezeti, sőt, elvárja, hogy háttértudással és gondolkodó szemlélettel üljön le a film elé. Ez pedig türelmet kíván, sőt, már-már követel. Kérdés viszont az, hogy így mennyire befogadható egy ilyen történet.

A film a rendező előző filmjéhez hasonlóan egy embert – jelen esetben Leiter Íriszt – követi végig, akinek a játékidő nagy részében arcát és tarkóját látjuk a sok közelinek köszönhetően. 1913. Budapestjén járunk, ahol Írisz (Jakab Juli) visszatér családjának egykori kalapszalonjába, ám ott csak zavart tekinteteket és elhaló mondatokat kap arról, hogy most azonnal menjen el. A lány nem teljesen érti miért, ráadásul rejtélyes bátyjának, Kálmánnak létezésével is ekkor szembesül. Írisz nem tágít, ez pedig egy olyan utazásra indítja el őt, és a nézőket is, ami szépen lassan egy mocskos világot tár elénk.

Ennek a világnak viszont csak töredékét látjuk, tapasztaljuk meg, épp csak annyit, amennyi Írisz tarkója, arca mögül kikandikál. Ez az egyre fokozott káoszban egyre zavartabb és nyomasztóbb hangulatot okoz, ami persze szándékos, de a teljes játékidő alatt fárasztóvá és kuszává válik. Főleg azzal együtt, hogy ahogy Írisz sem kap soha semmilyen kérdéseire választ, úgy a néző sem nagyon kap, így marad a sötétben tapogatózás.

A Napszállta egy nehéz film, ami elvárja a nézőtől is a munkát. Az a hozzáállás, hogy a filmkészítő és néző lényegében együtt dolgozzon és hozza össze a filmélményt, egy jó gondolat, csak épp Nemes Jeles itt valahogy túlságosan is nagy terhet rak rá a közönségre. Nehéz fogódzkodót találni, miközben alig van információ, a főszerepet játszó Jakab Juli arca pedig olyan sejtelmes, hogy nem segít a tájékozódásban. Azt nem lehet elvitatni, hogy ezek szándékos elemek a filmben, és ebből is látni, hogy a rendező mennyire átgondolt és precíz munkát végzett, ám a lazább szerkezet segített volna abban, hogy több ember is érteni és értékelni tudja a Napszálltát, mert igazán megérdemelné.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/60278/pics/lead_800x600.jpg
dráma,Kritika,Moziba be!,Napszállta
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?