Szájat becsuk, fület hegyez – Hang nélkül

Az alacsony költségvetésű filmek ugye kétféleképpen sülhetnek el: a kevés pénz miatt vagy minden katasztrofálisan sikerül, süt minden képkockából, hogy itt bizony nincs lóvé, nincs átgondolva semmi, vagy pont hogy frappánsan kihozzák a maximumot minden egyes befektetett dollárból. A Hang nélkül esetében pont az utóbbi valósult meg.

És ha belegondolunk, ez nem olyan ritka. Mármint, hogy a kevés pénz meglepően jó filmet von maga után. Persze ehhez kell a tehetség is, ami John Krasinskiben megvolt. Abban a Krasinskiben, akit leginkább a brit Hivatal című sorozat amerikai megfelelőjében lehetett látni éveken keresztül, azóta pedig általában könnyed kis filmekben szerepelt. Fene gondolta volna ezek után, hogy ez a pasi tud írni, rendezni is a színészkedés mellett, pláne, hogy egy horrorról van szó.

Vagy legalábbis olyasmiről. A Hang nélkül a manapság oly divatos posztapokaliptikus időben játszódik, a nem túl távoli jövőben, tehát nincsenek repülő autók, más bolygóra kitelepített kommunák, semmi ilyesmi. Egyszerűen egy meg nem magyarázott helyzetbe kerül a néző, ahol elég hamar kiderül, hogy egy család (Krasinski mellett még filmbéli - és igazi - felesége, Emily Blunt és három gyerekük) bujkál valami, vagy valaki elől. És ami a legfontosabb: csöndben kell maradni. De nem csak szimplán úgy, mint egy könyvtárban, vagy színházban, hanem néma csöndben. Még a cipőkopogást is mezítláb küszöbölik ki, de a helyzetet még nehezíti az, hogy egyik gyerekük siket, ami azért enyhén szólva sem biztonságos egy olyan világban, ahol a hallás adja az elsődleges biztonságérzetet.

A film erősségét pedig ez adja, vagyis egy végtelenül egyszerű alapötlet, mégpedig, hogy szimplán csendben kell lenni. Ebből következik, hogy alig hallunk bármit, a szereplők jelnyelvvel kommunikálnak, és ez pedig egy olyan brutál erős atomszférát teremt, hogy mi magunk is elnémulunk másfél órára. Nem kell extra látvány, túlcicomázott sztori, semmi egyéb, csak egy fasza ötlet, amit Krasinski könnyedén meg is old.

A Hang nélkül egy végtelenül egyszerű mozi, a szó legjobb értelmében, ami konkrétan az első perctől kezdve az utolsóig fenntartja az érdeklődést, a feszültséget, szerencsére a gagyi hatásvadász ijesztgetéseket, műfaji kliséket elkerülve (vagy ügyesen adagolva, beépítve a filmbe). A színész-rendező még olyan jelenetekkel is megspékeli a röpke 90 percet, amik alapesetben ártatlan, hétköznapi eseményeknek tűnnének, de ebben a speciális helyzetben viszont plusz gondot okoznak (például némán szülni, vagy épp hang nélkül feldolgozni a gyereked halálát), ezzel is különleges kontextust teremtve.

Nem véletlen amúgy, hogy a Hang nélkül az év olyan meglepetésfilmje, ami elsöprő sikert aratott, és épphogy bemutatták, máris tervezik a folytatását. Ha az is ilyen lesz, akkor én már most némán várom.

(képek: imdb.com)

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/52232/pics/lead_800x600.jpg
Hang nélkül,horror,Kritika,Moziba be!
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?