Súlyos sebeket rejt a múlt – Aurora Borealis-Északi fény

Mindig nagy esemény a filmes világban, ha Mészáros Márta filmet készít. Ő az a rendező, aki még az igazán nagybetűs alkotók egyike. Nyolcvanon túl is aktív, legutóbbi filmje, az Aurora Borealis-Északi fény pedig tökéletesen beleillik eddigi életművébe. Ez amennyire előny, annyira lett hátrány is.

Mészáros filmjeiben mindig erőteljesen megjelenik a múlt és a történelem minden keserűségével és súlyos, maradandó traumáival. Filmjeiben női sorsokat, életutakat ismerhetünk meg. Nincs ez másként az Aurora Borealis esetében sem; két nő, egy anya és lánya súlyos, ki nem mondott traumákat cipel magával évtizedek óta. Egyikük tudja, csak nem hajlandó szembe nézni annak okával, hogy kapcsolatuk miért futott zátonyra, másikuknak viszont fogalma sincs, hogy édesanyja mekkora titkokat rejt. Egy történet a múltról, a történelem egy sötét időszakáról, ami beárnyékolja a jelent. Egy történet két nőről, egy családról, az emberi kapcsolatokról és a kínzó, de szükséges szembenézésről.

Mária (Törőcsik Mari) egyedül él vidéken, lánya (Tóth Ildikó) Bécsben dolgozik ügyvédként. A távolság nemcsak kilóméterekben, hanem lelkileg is megmutatkozik közöttük, de amikor Mária kómába esik és lánya hazautazik hozzá, szépen lassan egy elfeledett, súlyos titkokkal átszőtt múltra derül fény, ami egészen az ötvenes évekig nyúlik vissza.

A két idősíkon játszódó történetben Törőcsik Mari bár nem játszik főszerepet, a film legsúlyosabb és legmegrendítőbb jelenetei hozzá kapcsolódnak.  Alig szavakkal, arca minden rezdülésével és barázdáival át tudja adni azt a mély bűntudatot és szomorúságot azzal kapcsolatban amit, elkövetett és ellene elkövettek évtizedekkel ezelőtt. A kiszolgáltatottság érzése, tagadás és bűntudat egyvelege a film végén válik igazán érthetővé, a néző gyakorlatilag az utolsó pillanatokban lát csak teljesen tisztán. Ennek oka az, hogy az évekkel ezelőtt összekuszált szálakból nagyon sok van, ezáltal nagyon sok fordulat és titok kerül napvilágra. Talán túl sok is. Mészáros alapvetően is egy súlyosan traumatizált családot mutat be, annak minden bűnével és fájdalmával, de talán a kevesebb néha több elve itt működhetett volna. A film csupán másfél órás, de mivel érzelmileg nagyon erőteljes, a sok csavar csak túlzsúfolttá teszi. Emocionális téren pedig ambivalens kissé a film, ugyanis míg a rendező nagy hangsúlyt fektet a történelmi és a személyes múlt fontosságára, addig karaktereit nem hozza közel a nézőkhöz (legfeljebb csak Törőcsik Mari esetében), így ők érdektelenné, súlytalanná válnak. Nem ők beszélik el a történéseket, hanem inkább a történések súlya az, ami megmarad az emberben. A karakterek közvetítő szerepe ezáltal nem igazán működik.

Mint már szó volt róla, az Aurora Borealis fény tökéletes passzol a Mészáros-filmográfiába, de ez jelen esetben idejétmúlt megoldásokban ölt formát. A film első perceiben is szembeötlő, hogy egy vászonra vetített tévéfilmet nézünk, ami minden porcikájában (ahogy a film cselekménye is) megidézi a múltat: a kameramozgás, a színezés, a beállítások, a zene már-már idegenként hat.

A stílus régies, a történet viszont örök. A mondanivaló pedig fontos, nemcsak annak súlyossága okán, hanem azért is, mert kevesen tudnak úgy beszélni a történelmi viharokkal és minden nehézséggel átszőtt női lélekről, a nőiségről, mint Mészáros Márta.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/44359/pics/lead_800x600.jpg
Aurora Borealis - Északi fény,dráma,Kritika,Mészáros Márta,Moziba be!,Törőcsik Mari,történelmi
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?