Borkai Zsolt kilépett a Fideszből
Győr polgármesteri címéről viszont nem mondott le, független polgármesterként irányítja a jövőben a várost.
Blogolj!

Összetörtünk a vászon előtt – Széttörve

Egy olyan rendezőről beszélünk, aki feszült, csavaros sztorijaival, máig emlegetett fordulataival kilóra megvette közönségét, de valami történt, valami, ami miatt filmjei unalmasakká, gagyikká váltak. Legújabb filmjénél már a ziccerek rendszeres kihagyásáig merészkedett, amin még a nagyszerű alapsztori sem tudott segíteni.

Nagy reményekkel indultam neki M. Night Shyamalan legújabb filmjének, mert bár volt egy jó nagy mélyrepülése az elmúlt években, azért mégis pislákolt bennem az a halvány kis emlék, ami a Jelek, Hatodik érzék, vagy a Falu (igen, én sokakkal ellentétben szerettem) kapcsán megmaradt, nem is beszélve legutóbbi mozijáról, a The Visitről, ami kellemesen feszengős paráztatásával beleszögezett a székbe. A Széttörve alapsztorija, egy Kevin nevű srácot (James McAvoy) állítja a középpontba, akinek mentális problémái odáig fajultak gyerekkori traumájának köszönhetően, hogy sikerült önmaga védelme érdekében 23 személyiséget kialakítania magában, így Kevin már jó ideje elő sem bukkant, csak „barátai” mutatkoznak meg a nagyközönségnek. Pontosabban a legdominánsabb személyiségek; egy divattervező srác, egy diktátor-szerű nő, egy 9 éves kisfiú és egy agresszív, tisztaságmániás pasas. (Már itt felmerül a kérdés, hogy minek kell kitalálni 23 karaktert, ha abból úgyis csak négyet látunk, hiszen oké, jól hangzik a nagy szám, de semmi jelentősége a film során a maradék 19 tagnak.) Négyen furcsa kis csapatot alkotnak, ők azok, akik valamiféle felsőbb erőben hisznek, és úgy gondolják, hogy emberáldozatot kell felmutatni annak érdekében, hogy a felsőbb erő képviselője, az, aki mindannyiuknál erősebb és hatalmasabb megjelenhessen. Ehhez viszont embereket/áldozatokat kell szerezni, így Kevin és barátai elrabolnak 3 lányt, akiket egy föld alatti szobába zárnak be.

A lányok kálváriája ekkor kezdődik el, és egyben a miénk is, mert mi, nézők ezek után azt várnánk el, hogy egy elmebeteg ember beteg világában mélyülünk el egyre jobban, feszült, izgalmas, néhol érdekes és ijesztő atmoszférával körítve, miközben McAvoy brillírozását nézhetjük 2 órán keresztül. Nos, ilyeneket ne keressünk ebben a filmben, ugyanis akkora lehetőségeket hagy ki Shyamalan, hogy egy ekkora potenciállal rendelkező történet esetében ez tényleg érthetetlen, főleg, hogy tudjuk, hogy a rendező mire (volt) képes. Lassan folyó, langyos masszává silányul a film, amiben gyakorlatilag a minimális eseményeken túl semmi nem történik, kiszámítható, egysíkú és csak nyúlik, mint a rétestészta. Ennek értelmében McAvoy karakterváltogatása sem egy nagy truváj, inkább csak amolyan korrektül felmondott házi feladatként valósul meg, pedig egy ilyen szerep igaz csemege egy színésznek. De nem itt. Sokszor eltúlzott, sablonos, vagy épp túlságosan teátrális elemekkel felvértezett karakterek jelennek meg a filmben, amitől az ember inkább unatkozik/felháborodik/kizökken, mintsem beszippantaná az a különleges világ, amit meg kellet volna alkotnia a rendezőnek.

A Széttörve hiába kecsegetett nagy áttöréssel, és a direktor visszatérésével, inkább a fásultság és a „nagyon akarás” érződött a mozin. Kár érte, mert nem a történeten és a színészeken múlt a dolog, így nem a film, hanem a mi csalódott szívünk szét egy picit. 

(Ezt a bejegyzést és más érdekességeket olvashatsz már a movie.hu-n is!)

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/33163/pics/lead_800x600.jpg
Kritika,Széttörve,thriller
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?