Nincs telitalálatos a hatos lottón
A 33. héten megtartott hatos lottó számsorsoláson a következő számokat húzták ki: 2, 12, 18, 26, 39, 45. 6 találatos szelvény nem volt; az 5 találatos szelvényekre 327 345; a 4 találatos szelvényekre 5 970; a 3 találatos szelvényekre 1475 forintot fizetnek.
Blogolj!

Ezek után minden rózsaszín lesz – Kaliforniai álom

Moziba az ember elsősorban kikapcsolódás miatt megy, azért, hogy legalább két órára elfeledje a gondokat, szórakozzon, elmeneküljön kicsit, más világba csöppenjen. Nos, a Kaliforniai álom szó szerint elhozza a rózsaszínű, dallamos, szerelmes ködfelhőbe csomagolt álomvilágot. És mi imádjuk. És repülünk vele, és legszívesebben táncra perdülnénk a székek között, és szerelembe esnék egyszer, kétszer, százszor és megénekelnénk jókedvünket. Jó hangosan.

A Kaliforniai álom giccses és meseszerű, de a szó legpozitívabb értelmében. A csupán 31 éves Damien Chazelle tudja mitől döglik a légy, ha mámoros világot akar elénk tárni. A muzikalitás nem áll messze a rendezőtől, hiszen a nagysikerű és kiváló Whipslash-sel már bebizonyította, hogy nagyon is ért a zene és a filmkészítés összegyúrásához, és most, egy elfeledett zsánerben is megmutatta, hogy mi kell nekünk, fáradt lelkeknek. A musicalt ritkán veszik elő a filmesek, ami nem csoda, lassan kikopott a mozgóképes világból, hiszen hol van már az a közönség, akik egyáltalán ismerik Gene Kelly-t, vagy Fred Astaire-t? A történetet megszakító/kiegészítő dal- és táncbetétek, a túlszínezett díszletek és a szerelemittas karakterek manapság már inkább megmosolyogtatóak, mintsem komolyan vehetők, de Chazelle rádöbbentett minket, cinikus nézőket arra, hogy igenis kell ez; színes-szagos romantika ezer fokon égve.

A történet nincs túlcizellálva: két fiatal Hollywoodban, vagyis a pincérlány, Mia (Emma Stone) és a jazz-zongorista Sebastian (Ryan Gosling) keresik az útjukat az álomgyárban. Egyikük színésznő, másikuk sikeres zenész akar lenni, de ez persze nem megy olyan könnyen, ahogy az sem, hogy – természetesen egy kicsit sem meglepő módon – egymásba szeretnek. Tehát az álmok helyszíne megvan, az álmodozók megvannak, az aktuális szívtipró Gosling személyében megvan, így nem is csoda, hogy a rendező szinte biztosra ment, ami a sikert illeti, ám a műfajból adódó hangulat megteremtésével, az ötvenes évek Amerikájának felidézésével kapcsolatos kérdőjelek voltak az érdekesek.

De Chazelle a film első pár percében a kérdőjeleket is egyből felkiáltójellé alakítja, és végig tartja is. Ugyanis a Kaliforniai álom olyan, mintha visszarepülnénk 60 évet az időben, és mellettünk ülne Gene Kelly és fülünkbe suttogná az Ének az esőben dallamát. A régi és új tökéletes keveréke, így nem kell attól tartani, hogy csupán egy porlepte ismétlés lenne a film, sőt, inkább egy kellemes, frissítően ható rég nem látott barát (vagy szerelem) benyomását kelti. Nosztalgia, romantika, zene és jól eső giccs, ami tényleg kicsit minket is álmodozóvá tesz, és nincs is jobb film ahhoz, hogy kellemesen zárjuk az évet, mint a nagybetűs rószaszínű ködfátyol, a Kaliforniai álom, mert itt volt már az ideje, hogy kicsit eljöjjön az álmodozások kora.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/32805/pics/lead_800x600.jpg
Kaliforniai álom,Kritika,Moziba be!,musical,romantikus
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?