Blogolj!

Üzen a múlt – Palackposta

A dán krimi-trilógiában, vagyis a Nyomtalanul és a Fácángyilkosok után a Palackposta az, ami felteszi az i-re a pontot, ha egyáltalán lehet ilyen szófordulattal élni olyan történetek esetében, amik nem szorosan kapcsolódnak egymáshoz, csupán annyiban, hogy a már megszokott nyomozópáros, Assad (Fares Fares) és Morck (Nikolaj Lie Kaas) egy újabb múltbéli bűnügyet próbál megoldani. A szereplők ugyanazok, a sejtelmes északi hangulat pedig újfent garantált.

A Q-ügyosztály újabb sötét ügybe keveredik

Jussi Adler-Olsen könyvtrilógiájának utolsó darabja is megkapta a saját filmjét, ahol a Q-ügyosztály ismét a múltban vájkál, és a jelenben próbálja megoldani az elvarratlan szálakat. Ezúttal Morck és Assad egy pár évvel ezelőtti fogságba esett gyerek üzenete alapján veszi fel a fonalat, és kerül egy titokzatos és elvakult vallási szekta közelébe. Gyermekrablás és gyilkosság, néma fanatikusok, akik félnek megszólalni az ügy kapcsán, és a hit-kiábrándultság párhuzama az, ami fő mozgatórugója a bűnügyeknek. A nyomozás során persze elkerülhetetlen a Morck és Assad eddig is ismert ellentétes világnézeteinek egyre jobban való kibontakozása, vagyis az örök pesszimista, cinikus Morck és a mélyen hívő, mindenben a lehetőséget látó Assad eszmecseréi. Kissé túlzás lenne kijelenteni, hogy ez amolyan True Detective-es analógia, de mindenképpen eszünkbe juthat, hiszen a ködös utakon való kocsikázás, a rejtélyes szekta és az elkövető után való nyomozás közben Assad és Morck moralizálása felidézi a nagysikerű sorozat bizonyos elemeit. Persze amolyan északi stílusban, amit Adler-Olsen nagyszerűen át tud adni; a nyirkos, szürke tájak, a félhomály, és a kietlen terep még jobban érzékelteti azt az űrt, ami akár Morckban, vagy az antagonistában lakozik.

Egy ijesztő és csendesen fenyegető antagonista az, akit ezúttal el kell kapni

Annak ellenére, hogy már harmadik alkalommal követhetjük végig a Q-ügyosztály egy esetét, mégsem üti fel a fejét az unalom, amiben nagy segítséget nyújt Pal Sverre Hagen, aki olyan természetesen és ijesztően visszafogottan, mégis fenyegetően hozza a negatív figurát, hogy minden pillantásába és mozdulatába beleborzong az ember. A kiábrándult és megtört karakter párhuzamba állítása a „jó” emberrel, vagyis Morckkal, illetve a víz motívuma, ami egyszerre lehet megváltó (keresztelkedés) és végzetes (fulladás) is végig uralkodik a filmen, nem szájbarágó módon.

Ahol a víz az úr

A Palackposta méltó befejezése a trilógiának, ahol még finomabbra vannak hangolva az emberi kapcsolatok, és nem utolsó sorban az a tipikus dán hangulat. Így ha valaki szereti az effajta ínyencségeket, akkor ez egy kellemetlenül kellemes falat lesz.

 

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/29823/pics/lead_800x600.jpg
Fácángyilkosok,krimi,Kritika,Moziba be!,Palackposta
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?