Blogolj!

Amikor a bársonyszék is kényelmetlen – Liliom ösvény

Mindig sok izgalmat és egyediséget rejt magában, ha egy rendező szerzői filmmel áll elő. Ami nem sorolható egyértelműen egy zsánerbe sem, és elsősorban a készítő személyes hangvételén van a hangsúly. Fliegauf Bence filmje kétségkívül ilyen, és bár tényleg egyedi, mégis valahogy kényelmetlen.

Kettejük zárt világába nem sikerül beengedni a nézőt

Mert személyesség és személyesség között is van különbség. Az egyik magával ragadó, megható, vagy éppen egyszerűen csak megérinti a lelkünket, addig a másik kitárulkozó, zavarba ejtő, amitől az ember inkább csak feszeng. A Liliom ösvény két ember kapcsolatáról, egy anya és kisfia egymásra találásáról szól. Rebeka (Stefanovics Angéla) válófélben van, férjével csak az interneten keresztül kommunikál, egykori közös lakásukba be sem lép. A kettejüket összekötő kapocs egyedül már csak közös fiúk, Dani (Sótonyi Bálint), akivel szokatlan viszonyt ápol anyja. Egyenlő félként kezeli fiát (amivel nem is lenne baj), a gyermeki kérdésekre egyértelmű, nem köntörfalazó válaszokat ad, akár halálról, akár másról legyen szó. Ez a fajta kapcsolat átjárja az egész filmet, annak hangulatát, így a szokatlan anya-gyerek viszony elég hamar kényelmetlenné válik. Hiszen egy 8 éves fiút nem kéne felnőttként kezelni, Rebeka rezignált tőmondatai, és bizarr meséi (ami igazából az ő gyerekkoráról és szüleiről szólnak) csak még furcsábbá teszik a helyzetet. Így felmerül a kérdés, hogy a kisfiú válik-e ettől a kapcsolattól felnőtté, vagy az anya maradt még mindig az a bizonytalan gyerek, akit a meséiből is megismerhetünk? A tisztázatlan viszonyrendszer, a művészi/kísérleti filmeket megidéző házifelvételek, és fekete-fehér képek pedig még jobban kizökkentik a nézőt. Itt nem csupán egy szülő-gyermek viszonyt látunk, hanem alternatív világot, amit mind vizuálisan, mind verbálisan is meg akar mutatni nekünk a rendező, de ahelyett, hogy egy érdekes (és akár megosztó) történetet kapnánk, végül kényelmetlen feszengés lesz belőle. Inkább érezni azt, hogy a Liliom ösvény egy fullasztó és sokszor öncélú montázsokból felépülő film, mint egy olyan alkotás, ami az egyediséget és egyéb filmnyelvi megoldásokat kihasználva el akarna mondani valamit.

A hangulat fullasztó és megfoghatalan

Felfogható ez egy egyszeri kísérletként, ami örvendetes, csakhogy a suta párbeszédek, az életidegen helyzetek és viselkedések inkább kilökik a nézőt a film miliőjéből, mintsem maradásra bírnák. A személyesség így pedig pont ellenkezőleg hat, és inkább eltaszít, mintsem a néző magáénak érezné a történetet.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/27471/pics/lead_800x600.jpg
dráma,Kritika,Liliom ösvény,Moziba be!
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?