Blogolj!

Két mosoly között egy szájhúzás – Tiszta szívvel

Mindig jó, ha érezni, vagy látni újító szándékot egy-egy film kapcsán. Till Attila - akinek személye leginkább showműsorok vezetőjeként égett bele az agyunkba - azokhoz a (kezdő) rendezőkhöz tartozik, akik mindig egy kicsit mást akarnak mutatni. Így van ez a Tiszta szívvel esetében is, de a régi rossz szokásait nem sikerült teljesen levetkőznie.

Tillának ez csupán a második nagyjátékfilmje, a 2008-as Pánikkal debütált, és ami akkor még gyerekbetegségnek tűnt, mára már annyira nem elnézendő (hiába telt el hosszú idő a két film között).

Újítás, és magyar filmek terén szokatlannak számító akcióvígjáték a Tiszta szívvel, amiben a főbb szerepeket többek között valódi fogyatékkal élők és kerekesszékesek alakítják. A film húzóereje pedig nem is a történet (Egy lebénult tűzoltó – Thuróczy Szabolcs – kisebb-nagyobb balhékat, akár gyilkosságot is vállal sok-sok pénzért. Az egyik ilyen üzlet lebonyolításába keveredik bele véletlenül Zoli – Fenyvesi Zoltán – és Barba Papa – Fekete Ádám.), hanem a humor, ami könnyed, erőteljes, természetes és ami a legfontosabb, nem álszent, vagyis igenis lehet akár fogyatékosságon is nevetni. A bénázásokból adódó helyzetkomikumok adják a film sava-borsát, de nem akar nagyot mondani, nem akar tabudöntögető lenni, egyszerűen, minden sallang nélkül mutatja, hogy nem kell a finomkodás, a nem teljesen ép fiúk is csak ugyanazt akarják, mint bárki más: bulizni, csajozni, izgi balhékban részt venni.

Tehát a Pánik friss, pörgős hangulatát a Tiszta szívvel is átvette, csakhogy a kerekesszékes-akcióvígjáték az egységet valahogy sehogy sem tudja átadni, az esetlen és enyhe zavart okozó ritmust viszont annál inkább. A film nem alkot egy kerek egészet, nincs egységes íve, sokszor megakad, vagy épp felgyorsul, aminek egyértelműen nem dramaturgiai funkciója van. Minden stimmel, de mégsem: az alakítások jók, az akciók jók, a humor kiváló, de a zötyögős vágás és a dráma hiánya kényelmetlenné teszi helyenként a mozit, ami azért érdekes, mert Tilla 2011-es rövidfilmje, a Csicska viszont nagyszerű volt: feszültség, dráma, szociális érzékenység, jó képek, komplett, kerek történet, vagyis minden, ami egy filmhez kell, de úgy tűnik ami megy egy 20 perces alkotásnál, az másfél órában már kifullad.

Úgy néz ki, Tillának inkább a rövid, de ütős filmek jobban állnak és jobban is mennek, a nagyjátékfilmekhez pedig még kell egy kis kraft, hogy a közepére ne veszítsen egységességéből. A potenciál megvan, talán majd a harmadik filmnél nem fogjuk húzni a szánkat két nevetés között.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/26972/pics/lead_800x600.jpg
akció,Kritika,Moziba be!,Tiszta szívvel,vígjáték
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?