Blogolj!

Pár négyzetméter a világ - A szoba

Négy fal vesz körbe, egy karnyújtásnyira van az ágyadtól a mosdó, a konyha és a tévé. Ez a világod, ez az életed, ami a falon túl van, absztrakt valami, csupán fikció. Mindened megvan, legalábbis azt hiszed, és nem is sejted, hogy a szobán túl mi minden vár rád.

Jack boldog kisfiú, ötödik születésnapját is úgy ünnepli, mint máskor: tortát süt anyukájával, nézi a tévét és kicsit hisztizik, hogy nincs gyertya, amit elfújhatna. Jack és anyja egy szobában él, ahol a külvilágot csak egy Öreg Nick nevű félig idegen és a tetőablak jelenti. Öreg Nick rejtélyes figura, csak néha jön meglátogatni „vendégeit”, a tetőablak pedig nem túl informatív, ami a külvilágot illeti. A túlélés szempontjából viszont fontos, hiszen az jelenti az univerzumot, azt a másik világot, ami a kb 20 négyzetméteren túl van. Jack azt hiszi normális körülmények között él, anyja viszont elérkezettnek látja az időt, hogy elmagyarázza, amibe beleszületett, az nincs rendben. A kisfiúnak nehéz megérteni, hogy nem szánt szándékkal élnek úgy, ahogy, hogy anyját hét éve elrabolta valaki, és ezen a négy falon kívül azóta nem látott semmit. Jack a kulcs a szökéshez, ő az, aki végre kiszabadíthatja magukat a börtönből, ami eddig a világot jelentette számára.

Egy elrabolt és fogságban tartott gyerek története alapvetően is megrázó, pláne akkor, ha nagyszerű alakítással és kiváló rendezéssel párosul. Brie Larson és Jacob Tremblay játéka olyan finom és hiteles, amit ritkán látni mostanában moziban. A rendező, Lenny Abrahamson különleges látásmódja (elég csak legutóbbi filmjére, a Frankre gondolni) itt is megmutatkozik: nem egy érzelgős filmet rakott elénk, hanem érzelemteljes, érzékeny mozit, amit a leheletfinom ábrázolás tesz erőssé a színészeken (és természetesen az alapsztorin) kívül. Hollywoodi körülmények között valószínűleg egy pátoszos „könnycsatorna megerőszakolós” film született volna A szobából, de itt sem hatásvadász, sem kirobbanó elemek nincsenek. Nem is kellenek, az érzések, érzetek így is nagyszerűen működnek, a leginkább Jack szempontjából követett események megrendítő erővel csapnak az arcunkba és a lelkünkbe. A kisfiú narrálásának segítségével megértjük, hogy mit jelent egy gyereknek az, hogy csupán ötévesen ismeri meg a világot, hogyan csodálkozik rá egy fára, vagy éppen egy igazi kutyára. Minden ismeretlen és egyszerre ismerős, hiszen a tévén keresztül látta már ezeket, de három dimenzióban még soha. Egy történet egy kisfiúról, arról, hogyan válik igazi gyerekké. Rendhagyó újjászületése miképpen változtatja meg őt és nem mellesleg anyját.

A szoba erős film, megszorongat és bár nehéz végignézni, mégis a vászonra tapaszt. A visszafogott megvalósítás és az erőteljes érzelmi töltet mezsgyéjén halad végig, ami után mi is elgondolkodunk, hogy mit is jelent számunkra a világ.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/24306/pics/lead_800x600.jpg
A szoba,dráma,Kritika,Moziba be!
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?