Blogolj!

Háború a küszöbön innen és túl – Félvilág

Ha valami magyar tévéfilmként van beharangozva, akkor az embernek valahogy nem dobban meg a szíve és nem várja tűkön ülve az adott alkotást. De szerencsére Szász Attila filmje más, már csak elég az előzetesét megnézni, hogy ezt lássuk, vagy azt, hogy milyen stáb áll a Félvilág mögött.

A film a XX. század elején történt Mágnás Elza-gyilkosság történetét dolgozza fel. Elza (Kovács Patrícia) a kor híres/hírhedt kurtizánja, aki körül mindig zajlik az élet, minden férfi rajongva imádja, úgy, ahogy egykori legjobb barátnője, Rózsi (Gryllus Dorka) is, aki már csak komornaként sürgölődhet körülötte. Így élnek ketten egy budapesti lakásban: Elza, Rózsi és a kettejük között érezhető, ám lappangó feszültség. Ebbe az idillinek nem mondható, titkokkal teli, nyomasztó atmoszférájú világba csöppen bele a fiatal és tapasztalatlan Kató (Döbrösi Laura), mint cselédlány, és egyből önhibáján kívül a két nő közé áll. Elza – ahogy azt mindig mindenkivel tette – egyből játszadozni kezd új „játékbabájával”, de ezzel együtt a tűzzel is, aminek egy láda és a Duna jeges vize lesz a vége.

Bár Mágnás Elza gyilkossága az apropó, itt mégsem magára az emberölésre, hanem annak előzményeire koncentrál a film, ami lássuk be, mégiscsak izgalmasabb annál, hogy ki a gyilkos. Mert a gyilkos kiléte elég hamar egyértelművé válik, ha egy kicsit is figyel az ember, viszont a lélektani rész sokkal érdekesebb.

Műfaj tekintetében nehéz meghatározni, hogy mi is a Félvilág. Thriller, mert néhol tényleg borzongató, krimi, mert egy gyilkosság köré épül a cselekmény, és kamaradráma, mert gyakorlatilag egy helyszínen játszódik. De jó is így, nem kell mindig mindent beskatulyázni, főleg akkor nem, ha egyszerűen jó az, amit látunk. Ebben a sztoriban egyértelműen több van, minthogy egy zsánerbe lehessen beszorítani, így a keveredés jót is tesz a filmnek.

Szász Attila már bizonyított nem is olyan rég A berni követtel, és most sem hazudtolta meg önmagát. Profin kivitelezett filmet rakott elénk, minden teljesen a helyén van; nincsenek kínosan maníros párbeszédek, túlspilázott színészi játék, és ami a legerősebb (ahogy A berni követ esetében is volt), az az atmoszférateremtés maradéktalan kivitelezése. A 100 évvel ezelőtti Budapest megjelenítésére látni, hogy nem költöttek súlyos pénzeket, nem kellenek ide speciális effektek, műnek ható jelmezek és díszletek sem. Hiteles, minimalista kivitelezés bőven elég, pláne akkor, ha maga a sztori és a színészi játék mindent visz. Mert mindent vitt, ahogy Kovács Patrícia olyan egyszerűen hozza az aljas szukát, Gryllus Dorka az őérte áhítozó megkeseredett komornát és Döbrösi a félénk, naiv lányt. Szász nagyon szépen bontja ki, de nem fokozza a végletekig a vibráló feszültséget és annak mibenlétét. A három nő közötti hatalmi harcok és játszmák az egész filmet átszövik és vezetik, és a kor - pontosabban a háború közelgő kitörése - még pikánsabbá és áthallásosabbá teszi a lappangó feszültség megjelenítését.

Végre nekünk is van egy Veszedelmes viszonyunk ármánnyal, szerelmi sokszöggel, gyilkossággal és nem utolsó sorban kiváló filmes és színészi megvalósítással. A Félvilág után már a magyar tévéfilmekre is jobban oda kell figyelnünk, de valljuk be, hogy ezt a fene se bánja.

 

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/23510/pics/lead_800x600.jpg
Félvilág,krimi,Kritika,thriller
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?