Blogolj!

Nyomor a szomszédban – Szerdai gyerek

A Veszettek esetében már méltattam a magyar film reneszánszát, és ez folytatódik a Szerdai gyerek kapcsán is. Horváth Lili első nagyjátékfilmje ugyanabból a társadalmi rétegből merít, mint Goda Kriszta, csak másként és máshogy. Talán még jobban is.

A ’60-as, ’70-es években elindult Magyarországon a Balázs Béla Stúdió keretén belül a Budapesti Iskola, ami olyan szocio-dokumentumfilmeket foglalt magába, amik bemutatták a magyar sorsot, magyar emberek szemén keresztül. Sokszor egyszerű dokumentumfilmek, hol pedig megrendezett, szituációs dokumentumfilmek voltak ezek. Hiteles korképet mutattak nekünk, rólunk, tőlünk.

Horváth Lili Szerdai gyereke valahol ezt a vonalat követi, csak 40 évvel később. Sajnos a nyomor, a mélyszegénység, a mindennapok súlya ma sem változott sokat, és bár tudunk erről a helyzetről, megoldani nagyon nehéz. A Veszettekkel ellentétben ez a film nem sokkolni akar, nem etnikai ellentétekről szól, hanem egyszerűen a rossz sorsról, és az abból (abban) való (ki)evickélésről. Maja, a 19 éves lány egy művelődési házban takarít, fillérekből él egy koszos kis lakásban a „hol van, hol nincs” barátjával, aki éjszakánként gyanús bizniszeket bonyolít le. Egyik nap viszont felcsillan a remény egy mikrohitel program formájában, és a lány elhatározza, hogy mosodát nyit, így talán több pénze és nagyobb esélye lesz a jövőre vonatkozóan, nem is beszélve arról, hogy nevelőotthonban élő 5 éves kisfiát így magához tudná venni.

A hétköznapi történetnek jót tesz a hétköznapi arcok bemutatása, ahol a profi színészek inkább csak mankóként szolgálnak. A főszereplő, Vecsei Kinga és Thuróczy Szabolcs közötti összhangból is érződik, hogy bár szokatlan párosról van szó, valahogy mégis működnek együtt, annak ellenére, hogy – amatőrség ide, vagy oda – Vecseiből néha tényleg kitör a tapasztalatlanság, bár ez nem olyan nehéz, ha egy olyan kaliberű színész mellett kell dolgozni, mint Thuróczy. Ezt nyilván erősíti kettejük szerepe is, hiszen a férfi segíti a lányt a filmben, úgy, ahogy a profi színész az amatőrt. Ennek oka az is, hogy néha elég sutának tűnik egy-egy mondat, vagy megnyilvánulás és a néző érzi, hogy kilóg a lóláb: nem mindig hiteles a suttyóság. A mellékszereplők alakítása viszont kimondottan erős, és igazán jó látni friss és „eredeti” arcokat a vásznon. Igazi tanulmány és sors rajzolódik ki (többek között a sok közelinek köszönhetően) az arcukból, vonzzák a tekintetet és felkeltik az érdeklődést, akárcsak (a mai napig) egy Cséplő Gyuri, vagy egy Családi tűzfészek.

A kisebb bakik szerencsére viszont az összképen és a film hangulatán nem sokat rontanak, sőt, a történet és a filmnyelvi eszközök egyszerű felépítése, illetve használata nagyszerű összhangban van a sztori atmoszférájával, így az apróbb hibákat leszámítva a Szerdai gyerek egy (sajnos) hiteles korrajz a mai társadalom alsóbb rétegéről, ahol nem veszettek vannak, hanem inkább egyhelyben toporgók.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/22899/pics/lead_800x600.jpg
dráma,Kritika,Moziba be!,Szerdai gyerek
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?