Blogolj!

Spielberg nem tud kibújni a bőréből – Kémek hídja

Spielberg az a hollywoodi rendező, aki már annyira jó, hogy unalmassá válik. Egyszerűen nem lehet belekötni. Neki köszönhetjük a Cápát, E. T.- t, Indiana Jonest és még sorolhatnánk. Tipikus hollywoodi filmgyár szülötte ő, aki ha valamibe belekezd, akkor máris tudjuk, hogy mire számíthatunk tőle: tisztességes iparosmunkára. Emiatt, a kiszámíthatóság miatt valakinek vagy tetszik, vagy nem, de az tény, hogy tud valamit a pasi, hiszen immár 40 éve a csúcson van.

Most sem maradt el a szokásos perfekt munka, a legújabb Kémek hídja is hozza azt, amit elvár tőle az ember.  Az 1950-es évek Amerikájában járunk, tombol a lappangó hidegháború, minden sarkon kémek vannak és azok megfigyelői. Így bukik le egy szovjet kém, Rudolf Abel (Mark Rylance), akinek ügyvédjeként James Donovant (Tom Hanks) nevezik ki, mutatván, hogy Amerikában még egy Abel-félének is jár tisztességes védelem. Ezzel egy időben viszont nagyban dolgoznak a háttérben Amerika kémei is, ám az egyik repülőst elfogják (Austin Stowell), emellett pedig egy rossz helyen, rossz időben lévő amerikai diákot is elkapnak Kelet-Berlinben. Donovanék cserét akarnak, de kettőt egy emberért, ami persze nem tetszik a szovjeteknek, így megindul a szervezkedések és tárgyalások sorozata.

Bár rémisztő lehet elsőre a két és félórás játékidő egy történelmi/politikai dráma esetében, de a film meglepően húzza magával az embert, annak ellenére, hogy mégsem egy akciófilmről beszélünk, hanem elsősorban párbeszédek sorozatát nézzük (egy repülős jelenet kivételével, ami kimondottan izgalmasra sikerült, nem mellesleg Kubrick előtt méltó tisztelgés is). A műfaj sajátja a hosszú játékidő, de egy viszonylag eseménytelen, de érdekes módon, annál izgalmasabb történet esetében talán merész vállalkozásnak tűnik, ám Spielberg öreg róka, persze, hogy meg meri lépni ezt is. Sikerül is neki, szerencsére úgy, hogy a rá annyira jellemző (és általában az amerikai filmekre) a giccs határát súroló, negédes amerikai, hazafias vonulatot nem erőlteti, hagyja, hogy inkább a történelem adja meg a film ívét, úgyis önmagában is elég patrióta a sztori. A filmet a Coen testvérek írták, így a mozi az alaptörténethez képest viszonylag nagy humorfaktorral rendelkezik, a poénok üdítően hatnak, és kimondottan jók, egyáltalán nem érzi azt az ember (akár egy többször is visszatérő viccnél), hogy erőltetett lenne az adott szituációban. Ettől lesz igazán emberi a kb 60 éves történet, és így érezzük igazán közel magunkhoz Donovan karakterét. De legfeljebb csak őt, mert a többi szereplő feltűnően a háttérbe van szorítva, ami azért érdekes, hiszen mégiscsak három túsz körül forog a cselekmény. Bár valamilyen szinten érthető, hogy Donovan a kiemelkedő figura, hiszen ő az összekötő kapocs hármójuk között, a jobb átérezhetőség miatt illett volna nagyobb figyelmet fordítani a kémekre, mert így egy jelentéktelen, tucatarcú áldozatért nem tud izgulni a néző. És bár a szovjet kém visszafogott, és humoros figuráját valamennyire megismerjük, mégsem elég annak tükrében, hogy mekkora felfordulást okozott.

Viszont ennek ellenére is működik a film, feszültség és flow terén jelesre vizsgázott, de ez nem is meglepő, hiszen egy jól összeszokott párostól (Hanks-Spielberg) nem is várhatnánk mást. Így a már említett „unalmas” perfekcionizmust megint hozza a rendező, de lássuk be, néha azért ez is jól esik.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/22734/pics/lead_800x600.jpg
dráma,Kémek hídja,Kritika,Moziba be!,történelmi
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?