Blogolj!

A belépés megengedett, de nem ajánlott - LogIn

Régi korokban játszódó történeteket mai köntösbe öltöztetni mindig izgalmas feladat, pláne ami a végeredményt illeti, de ahhoz nem elég a minőségi alap, kell hozzá egy jó forgatókönyv is. A LogIn esetében ez sajnos nem volt meg.

Barnóczky Ákos filmje (aki a 2005-ös Szőke kólát is jegyzi) Chodelros de Laclos regényét, a Veszedelmes viszonyokat, vagyis egy 18. századi szerelem és ármány kavalkádjának történetét akarta feldolgozni 21. századi stílusban. Az eredetileg levélregényként megjelent történet a filmben video chatre adaptálása nem is lenne rossz ötlet, ha a kivitelezés és a forgatókönyv biztos alapokon állna.

Janka (Parti Nóra) férje halála után rejtélyes pénzutalásokra és video chat kapcsolatokra bukkan. Minél jobban beleássa magát a netes világba, hogy kiderítse mit titkolhatott párja, úgy talál rá egy másik gyászolóra (Tálos József), aki lányát vesztette el, szintén magyarázatra szoruló nyomokat hagyva hátra. Összefognak és elhatározzák, hogy a neten kutakodva megkeresik azokat (Gáspár Kata, Pál András), akik ezt tették szeretteikkel, ám minél mélyebbre jutnak az internet és az érzelmek világában, annál jobban összekuszálódnak az események.

Bár a film nem hosszú, kb 80 perces, de már az első negyed órában elunja a néző a folytonos beszélő fejek látványát, amit csak az indokolatlan, az idő múlását jelző kiírások (6 nappal korábban, 2 órával később) szakítanak meg. Sután hat az efféle tájékoztatás, hiszen a szereplők párbeszédük során többször is megjegyzik, hogy mikor mennyi idő telt el, vagy ha éppen nem, akkor meg igazából tök mindegy is, hogy éppen 2 percről, vagy 2 napról van szó. Az irodalmi alapokra való utalás nem csak a történetben jelenik meg, hanem egyes mondatokban is, vagyis a rendező úgy gondolta, hogy jól fog mutatni egy-egy színpadias szöveg az amúgy „21. századi” nyelvhasználat közben. Sajnos ez is a visszájára sült el, mert mióta életszerű az, hogy valaki egyszer csak irodalmi nyelvezetre vált egy hétköznapi szituációban? Semennyire. Ha már a színpadiasságnál tartunk: a szokatlan stílusváltás nem csak a szóhasználatban, hanem a szereplők viselkedésében is fellelhető; az hogy, valaki egy megátalkodott cselszövő (Gáspár Kata, Pál András) vagy ártatlan, tapasztalatlan, naiv figura (Parti Nóra, Tálos József), lehet izgalmas és baromi érdekes, de ebben a filmben a karakterek faék egyszerűségű bemutatásánál fogva csak gonoszok és jók  vannak. Fogadd el, és kész. Láthatóan ezzel a színészek sem nagyon tudtak mit kezdeni, így leginkább csak erőltetett ripacskodást kapunk tőlük. Elismerem, nehéz dolguk lehetett, mert nem csak a karakterek bemutatása hiányzik, hanem a video chat formátum (vagyis semmi mozgásterük nincs, és gyakorlatilag egy monitorral kell beszélgetni végig) sem enged sok teret a kibontakozáshoz. Viszont erre is lenne megoldás, ha a forgatókönyvet is jegyző Barnóczky jobban átgondolja, hogy hogyan lehet ezt izgalmasabban megvalósítani. Emiatt pedig nem csak a karakterek, hanem a történet is erőtlenné és súlytalanná válik, a 80 perc meg dupla annyivá.

Az sajnos nem elég ugyanis, hogy két különböző stílust és két különböző kort igyekszik valaki összekapcsolni (bár ez a ’99-es Kegyetlen játékokkal nagyjából sikerült), kell lennie mondanivalónak és feszültségnek is. Mert mit is akart nekünk elmondani ez a film? Az internet lehet rossz, vigyázni kell vele? Nem túl eredeti.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/22018/pics/lead_800x600.jpg
krimi,Kritika,LogIn,Moziba be!
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?