hirdetés
Blogolj!

Zemeckis beparáztat mindenkit és jól teszi – Kötéltánc

Robert Zemeckis, a közönségfilmek koronázatlan királya. Nem csoda, hiszen bizonyított már többek között a kultikus Vissza a jövőbe trilógiával, a Forrest Gumppal és sikerült ez most is legújabb filmje kapcsán, a Kötéltánccal.

(kép forrása: www.chistianitytoday.com)

A megtörtént eseményeken alapuló sztori egy francia kötéltáncosról (hétköznapi tekintetben egy elmebeteg őrültről), Philippe Petit-ről (Joseph Gordon-Levitt) szól, aki nevével ellentétben nagy emberré akar válni, nagyot akar alkotni és még nagyobb pontokra eljutni.  A kisebb akrobata mutatványokkal és kötéltánccal foglalatoskodó Petit ráeszmél arra, hogy Párizs és a Notre Dame tornyai neki túl kicsik, ő magasabbra vágyik. Így kitalálja, hogy a még épp készülőfélben lévő World Trade Center ikertornyait veszi célba, pontosabban azok tetejét, hogy megcsinálja azt, amit addig (és utána sem) senki más: egy kötélen átsétál a két torony között. Biztosítás nélkül. 110 emelet magasan.

(kép forrása: www.variety.com)

Már a gondolat is rémisztő, izgalmas és lélegzetelállító, pláne abban a tudatban, hogy ez tényleg megtörtént 1974-ben, New Yorkban. Zemeckis filmje azért üt baromi nagyot, mert a történet nagyszerűségéhez és grandiózusságához méltóan építi fel a sztorit és nem utolsó sorban a látványvilágot. Mivel a cselekmény kb két mondatban összefoglalható, így Zemeckis szerencsére csak a lehető legminimálisabban mutatja be a mutatványig vezető utat. Nem kapkodva és felszínesen, de pont annyira, hogy ne nyomja el a film fő vonalát. A körítés könnyed, humoros, pörgős és szórakoztató, utána viszont jön a fekete leves. Természetesen itt elsősorban a rendező gonosz módon (de jól teszi, de még mennyire jól!) a magasságtól való félelmünket veszi alapul. Mint általában minden normális ember, már a gondolattól is rosszul leszünk, ha belegondolunk mit is vitt véghez Petit, de itt még látjuk is, átérezzük sokáig, ráadásul 3D-ben. Zemeckis végre elérte azt, amit eddig másoknak nem igazán sikerült: visszahozta a 3D-be vetett hitemet. Nem csak egy előzetesnyi tériszonyt kapunk, hanem legalább 40 perces borzongást, székben fészkelődést és izzadó tenyereket. A mutatványt megelőző éjszaka gondos előkészületei a torony tetején már kiverik a biztosítékot a nézőben, hiszen nem elég, hogy alattunk a város, az autók szinte már nem is látszódnak, hanem Petit lelkesen ugrál ide-oda az épület legszélén, mintha mi sem történne. Mi már ekkora teljesen belesüppedünk a székbe, markolásszuk a karfát, pedig még csak most jön a reggel, most indul be a kötéltánc és a további „barátkozás” a mélységgel. Petit több, mint 40 percet töltött a magasban, 8 fordulót tett meg a tornyok között, és amikor már az egész város és a rendőrök is árgus szemekkel figyelték minden lépését, még parádézott egy sort, például lefeküdt (!!!) a kötélre, ismerkedett a látvánnyal, a mélységgel, és csak ezután volt hajlandó lejönni.

(kép forrása: www.comingsoon.net)

A Kötéltánc egy meglepően szórakoztató, (jó értelemben) idegölő mozi, ami nagybetűs élményt ad a nézőnek, se több, se kevesebb. Zemeckis a történetből totálisan kihozza a maximumot, a néző pedig a 3D-nek köszönhetően egy ideig biztosan érezni fogja még azt a borzongató érzést. Nem csoda, a Kötéltánchoz kötélidegek kellenek, de minden percért megéri.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/21537/pics/lead_800x600.jpg
dráma,Kötéltánc,Kritika,Moziba be!
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?