Blogolj!

Még Tom Hardy sem képes mindenre - Legenda

A gengszterfilm útja menő bűnözőkkel, csinos nőkkel, füstös bárokkal és brutalitással van kikövezve. Lehet izgalmas, csavaros, vagány és kőkemény, amit sokszor az élet ír. A Legenda esetében viszont ezekből leginkább csak a megtörtént események halovány szikrája marad.

(kép forrása: www.variety.com)

London, a hatvanas években a Kray ikrek markában volt. Egészen pontosan az alvilág királyai voltak ők, brutális, véreskezű gengszterbanda fejei. Míg Ronnie leginkább az erőszakban, addig testvére, Reggie az üzleti részben is hitt, így egészítették ki egymást, vagy éppen így kerültek összetűzésbe egymással. Nem elég a szövevényes üzleti ügyek tömkelege, a rivális banda leszámolása, természetesen a szálakat Reggie szerelme, későbbi felesége is megkavarja, amit Helgeland előszeretettel mutat be, részletez, nyújtja, mint a rétestésztát, és ez lesz a veszte. Pontosabban a filmé, mivel ahelyett hogy Tom Hardy csodálatos duplázását mutatná be a Kray fivérek szerepében, addig a több, mint két órás játékidő alatt leginkább Reggie és Frances (Emily Browning) párkapcsolati problémáit kell néznünk, amit csak néhol szakít meg egy-egy verés, vesztegetés, vagy gyilkosság. Nem is lenne ezzel gond, végülis sokan szeretik a drámát, de ez a film, a történet egy hírhedt bűnözőpárosról szól(na), egy olyan világról, amiben nincs semmi szépség, kedvesség, sem feloldozás, ahol csak a vér van, a fegyvercső és a bűn. És Tom Hardy. Kétszer. Ám a rendező még így is képes volt egy egyszernézhető, hosszú, elnyújtott szerelmi drámát csinálni. Érthetetlen.

(kép forrása: www.dailymail.co.uk)

Fájó látni, hogy egy lehetőségekben bővelkedő alapanyag kihasználatlan marad, és bár Hardy megint csak hibátlan az elmebeteg, bumfordi Ronnie és a jóképű, magabiztos Reggie megformálásában, sajnos ez nem elég. A rendező talán abban bízott, hogy egy tehetséges színész majd elfeledteti velünk a film hiányosságait, de a két órás hossz miatt sajnos nem tudja ezeket elrejteni. Alig várjuk, hogy végre történjen egy kis bunyó, üzletelés, a testvérek felemelkedésének és bukásának kibontása, de mindig ugyanaz a Frances-féle zsákutca marad csak. A műfaj felidézésére irányuló próbálkozások nyomokban fellelhetők, mint például a Bronxi mese maffiózóját, Chaz Palminterit jelzés szinten megmutatják, de talán ebben ki is merül az igyekezet. Pedig az alapanyag kitűnő, a csinos nők, füstös bárok és a véres bunyók is fel-felvillannak, de azt a bűnnel átitatott, taszító, de mégis a maga módján vonzó világot nem sikerült kellőképpen hatásosan megjeleníteni. Talán jobb is így; hagyjuk meg Scorsese-nek és társainak ezt a zsánert.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/21526/pics/lead_800x600.jpg
dráma,krimi,Kritika,Legenda,Moziba be!,Tom Hardy
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?