hirdetés
Blogolj!

Amikor már a létezés is fáj - Boldogság bármi áron

A családi tragédiák mindig borzasztóak, pláne, ha még haláleset is történik. A feldolgozás nehéz, a visszatérés az életbe még nehezebb, főleg úgy, hogy ha magunkon hordozzuk a múlt sebeit.

(kép forrása: www.cakemovie.net)

Claire (Jennifer Aniston) egy ellenszenves, magányos hárpia, aki mindenkinek csak beszól, semminek sem örül, így nem meglepő, hogy senki sem kedveli. Mi sem, bár az a néző, aki nem csak egy filmet látott életében, kitalálhatja, hogy ez a kőszívű szuka valószínűleg okkal olyan, amilyen. Ez az ok csak szépen lassan tárul elénk, és itt a „szépen lassan”-on van a hangsúly, mivel bár a film a maga másfél órájával igazán nem mondható hosszúnak, valahogy mégis csigalassúsággal haladunk a történetben. Ahogy Claire drámája (a nő egy-egy kitörése ellenére is) visszafogott, lappangó, úgy a narratíva is igazodik ehhez. Fokozatosan bontakozik ki a nyomasztó múlt, egy autóbaleset, egy elvesztett gyermek és megannyi sebhely Claire testén és leginkább lelkén. Így helyre is áll a dolog; egy szenvedő nő, aki az életet, a boldogságot és legfőképpen az emlékeket utasítja vissza, és ha ez nem megy másképp, akkor gorombasággal igyekszik ezt elérni. „Terve” sikeres is, de egy újabb haláleset kezdi lassan megváltoztatni benne a fortyogó keserűséget és lassacskán felveszi a harcot magával az élettel. Bár ehhez el kell telnie a játékidő felének, ami sokszor kínszenvedés nekünk is, nem csak a főhősnek. Fárasztó, semmitmondó események sokaságán kell keresztülvergődni, amíg eljutunk az értékelhető cselekményig.

(kép forrása: www.commercialappeal.com)

Nem vagyok benne 100%-osan biztos, hogy ez tudatos rendezői koncepció volt, bár tény, hogy Claire lelki vívódásai szinkronban vannak a kezdetben nehézkes, majd egy leheletnyit felpörgetett cselekménnyel, viszont mégsem szerencsés a nézők idegein táncolni 45 percig, hiszen addig ezerszer meggondolhatjuk magunkat, hogy tovább akarjuk-e nézni ezt, vagy egyszerűen felállunk és otthagyjuk. A faképnél hagyás csakis Aniston miatt marad el; elsősorban mindenkinek a Jóbarátok elkényeztetett Rachel Greenje ugrik be róla, és a számtalan vígjáték, amiket már csípőből hoz, de aki ismeri például a Jóravaló feleséget, annak nem lesz meglepő az sem, hogy Aniston igenis tud drámai szerepekben hiteles alakítást nyújtani. Ez most sem volt másként, a gyötrődő, szenvedő anya szerepében nem volt sem giccses, sem túlzó. Claire életszerű és finom megformálása tagadhatatlanul fénypontja a filmnek, és bár az alaptörténet vérbeli dráma alapanyag, valahogy mégis érdektelen és unalmas filmet sikerült belőle kikerekíteni. Kár érte, viszont Jennifer Anistonért nem.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/20038/pics/lead_800x600.jpg
Boldogság bármi áron,dráma,Kritika,Moziba be!
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?