hirdetés
Blogolj!

Kevésbé ismert filmek, amiket jó, ha megnézel – 7. rész

Elérkezett a hetedik rész európai és távol-keleti csemegékkel. (A sorozat többi részét itt olvashatjátok: 1, 2, 3, 4, 5, 6.)

(kép forrása: www.unscatter.com)

Okolofutbola (2013)

Nem csoda, hogy ismeretlen alkotás az orosz Okolofutbola, mivel leginkább a focidrukkerek körében terjedt el a film. Nem véletlenül, hiszen ahogy az A.C.A.B., úgy ez is a fociról, pontosabban a lelátón kívüli életről szól, csak ebben a sztoriban  már tényleg a huligánok kerülnek középpontba.

Bár a szurkolás és a futballkultúra országonként eltér, mégis lehet párhuzamot vonni az olasz és e között a film között: míg az A.C.A.B. a rendőrök szemszögéből, addig orosz „párja” a balhés csoportok oldaláról mutatja be azt, hogy a foci több, mint egy egyszerű sport. Egy külön univerzum, egy külön életstílus társul hozzá, amivel nem kell egyetérteni és a film sem akar semmit sem lenyomni a torkunkon, csak szimplán bemutat egy kis szeletet az orosz huligánok mindennapjaiból.

Goodnight Mommy (2014)

Osztrák filmekkel ritkán hoz össze az élet, de ha egy-egy felbukkan, akkor általában nem kell bennük csalódni. Ez a helyzet a Goodnight Mommy-val is, ami elsőre (főleg az előzetes alapján) egy lidérces horrornak tűnik, ám minél jobban beleássuk magunkat a sztoriba, kiderül, hogy mégsem az. Egy modern, hatalmas ház két kis lakója Lucas (Lucas Schwarz) és Elias (Elias Schwarz) anyjukat várja haza a kórházból. A nő (Susanne Wuest) balesetben megsérül az arcán, így otthoni pihenésre kényszerül. A két fiú viszont nem csak anyjuk roncsolt arcát, hanem viselkedését is furcsának és ijesztőnek tartja, nem is alaptalanul.

 Nyomasztónak nyomasztó, de mégsem elviselhetetlenül, inkább egy lappangó feszültség és észrevétlen őrület hatalmasodik el a filmen. A Goodnight Mommy érdekessége az, hogy nincsenek egyértelmű jó és rossz karakterek, folyamatos körtáncot jár ez a két oldal a főszereplők között, így a film dinamikája is érdekes marad végig.

A fekete ruhás nő (1989)

Klasszikus kísértethistória egy ügyvédről, aki azt a megbízást kapja, hogy egy nemrégiben elhunyt asszony összes holmiját, iratait rendszerezze. El is utazik tehát kisfiával a baljós kisvárosba, ahol nem csak az időjárás, hanem a helyiek is barátságtalanok, és természetesen lassan ki is derül, hogy minden okuk megvan erre a viselkedésre.

Nem, nem a Daniel Radcliffe-féle filmről van szó, hanem az eredeti tévéfilmről, ami igaz, hogy ugyanazt a sztorit mutatja be, mint az 2012-es verziója, viszont az atmoszférája sokkal magával ragadóbb, és sötétebb, úgy ahogy annak lennie kell (ha már szellemről, ódon házakról és ijesztgetésről beszélünk). Nem is beszélve arról, hogy akármennyire is küzd Radcliffe, Harry Potter figurája örökre az agyunkba égett, és így sajnos nehéz lesz bármihez is nyúlnia ezek után. Az meg már szinte mellékes, hogy kissé hiteltelen apaszerepben, a színészi kvalitásairól nem is szólva.

Az üldöző (2008)

És most evezzünk távolabbi vizekre, egészen pontosan Dél-Koreába. Ez az ország filmek terén egyszerűen képtelen hibázni (legalábbis én még nem tapasztaltam), és ez most sincs másként. Az üldöző egy kőkemény thriller, szinte már-már horror, akcióval, izgalommal, vérrel és nyomozással. A rendőrből lett strici (Yun-seok Kim) értelemszerűen lányokat futtat, ám amikor eltűnik az egyik lánya, akkor keresésére indul. Tudja, hogy volt kollégáihoz nem fordulhat, hiszen ritkán szoktak segíteni a rend éber őrei azoknak, akik prostikat visznek az utcára, így ő veszi kézbe a nyomozást. A történetet még pikánsabbá teszi, hogy egy sorozatgyilkos garázdálkodik Szöul utcáin. Így elindul a versenyfutás az idővel; kié lesz a lány: a gyilkosé vagy a stricié? Szép kilátások…

Ahogy a Goodnight Mommy-ban, úgy itt sem tisztázottak egyértelműen a jó és rossz szerepek, hiszen miért drukkolnánk egy minden hájjal megkent stricinek, és miért utálnánk azt a csapat rendőrt, aki semmi bűnt nem követett el? Pedig mégis így van; a rossznak(?) szurkolunk és a jóknak(?) nem, és bár sokszor brutális a sztori, mégis ezektől az apróságoktól érdekes ez a történet.

Lopakodó lelkek (2004)

Maradunk Dél-Koreában, viszont egy sokkal kedvesebb mesével. Igen, mese, leginkább így lehetne érzékeltetni Ki-duk Kim gyönyörű szerelmi történetét, ami egy hajléktalan fiú (Hyun-kyoon Lee) és egy ismeretlen lány (Seung-yeon Lee) közötti kapcsolatot mutatja be, nem is akárhogyan. A fiú mindennapjai azzal telnek, hogy házról házra jár, kifigyeli ki nincs otthon, majd betör és az éjjelt az idegen házban tölti. De nem marad hálátlan a mit sem sejtő vendéglátóinak; rendet rak, megszereli az elromlott gépeket és kimos pár ruhát. Egy ilyen nem szokványos betörés során találkozik A lánnyal, akivel egymásba szeretnek, majd ezt az életstílust folytatják már ketten, szótlanul, ahol csak a tekintet, az érintés, és a titkos kapcsolat a meghatározó.

A Fejlövés során is szóba jött már az ázsiai filmek különleges hangulata, ami ebben az alkotásban különösen érezhető. Az egyik legszebb, legeredetibb, sallangoktól mentes szerelmes történet, amit filmre vittek. Hol van ehhez képest a (számomra érthetetlen okból imádott) Szerelmünk lapjai, vagy (másik érthetetlen film) az Angyalok városa? Sehol, ez egyértelmű.

 

 

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/19951/pics/lead_800x600.jpg
akció,dráma,horror,lista,romantikus,thriller
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?