Blogolj!

Szerelem, sötét verem - A nyugat útján

A western a vadnyugatról, fegyverekről, mocsokról, Clint Eastwoodról és a leszámolásról szól. De mi van akkor, ha ebbe még belekerül egy fiatal skót fiú és a szerelem egy kis lírai, filozófiai felhanggal? Izgalmas, szokatlan western, ami sajnos nem kapott elég hírverést.

 Jól ismerjük már a mesét a legkisebb királyfiról, aki szíve hölgyét meghódítandó elindul a rögös úton, ahol útja során hol barátokra, hol pedig ellenségekre talál. Jay (Kodi Smit-McPhee) is egy ilyen kis királyfi, aki egészen Skócia partjairól indul el A lányhoz Amerikába. Csak a szép kis mesében az a bökkenő, hogy éppen a vadabbnál vadabb nyugatra viszi útja valahol a 19. század végén, ami lássuk be, nem egy mesébe illő korszak.

(kép forrása: www.littlevillagemag.com)

A felnőtté válás nem éppen a legkönnyebb időszak egy tinédzser számára, pláne nem az 1800-as évek végén Amerikában. A tájon kívül ebben a világban semmi sem szép, tiszta és érdek nélküli. Itt mindenki egyet akar; életben maradni. Jay persze más világból jött, Skócia nyugodt légköréből, ahol bár szintén jelen voltak a társadalmi különbségekből adódó problémák szerelme és saját családja között, ahová ő tart, ott komolyabbról van szó. Nem pusztán az indiánok és a fehérek között, hanem a fehérek egymás között is harcban állnak, szó szerint itt ember embernek farkasa. Jay persze bárány ebben a közegben, így muszáj társulnia valakihez, Silas (Michael Fassbender) személyében. Bár Silas is egy a farkasok közül, ő egy szelídebb példány, afféle elvadult bárány. Így tehát elkezdi egyengetni az ártatlan Jay útját a (remélhetőleg) nagybetűs élet és szerelme, Rose felé.

(Kép forrása: www.theatlantic.com)

Nem csak az emberek, de a világ is változóban van, hiszen ez a betelepülők és az indiánok közötti konfliktus fő időszaka, így nem csoda, hogy mindenki bizonytalan. Minden mozgásban van, ahogy az emberek is. Ez a sajátos road movie, westernbe öltöztetve nem egy szokványos tiniszerelmet mutat be. Nem lesz itt happy end és pátoszi beteljesülés, legalábbis nem a megszokott módon. Ez a világ nem az életről, hanem az életben maradásról szól, ahol a hitre, reményre és civilizációra egy dolog emlékeztet csak: Jay. És mint általában minden mindenre hatással van, így egy rendhagyó körtáncot járva Jay belesüpped a vadnyugat posványába, míg Silas hosszú idő után kiemelkedik onnan. Kapcsolatuk látszólag nincs, ég és föld a két karakter, de ahogy kerekedik a történet, úgy válik szorosabbá viszonyuk és kölcsönhatásuk elkerülhetetlen.

(kép forrása: www.bostonglobe.com)

A történet lassacskán csörgedezik, bár egy western esetében ez nem meglepő. A film olyan, mint főszereplői: komótos, csendes és erőteljes. A képi világ, a természetes közeg abszolút kihasználása filmnyelvi szempontból rendkívül hatásos; az emberi mocskot ellentétbe állítja a környezeti szépséggel. Az enyhén emelkedett, lírai hangulat rendhagyó komorsággal fűszerezve érdekes atomszférát teremt, ami könnyedén siklik a történetben. Ahogy eleinte Jay kilóg ebből a közegből, majd szép lassan eggyé válik vele, úgy a western lírai felhangja is egyre jobban megszokottabbá válik.

Igaz, hogy a pátosz elmarad főhőseink számára, viszont mi nem maradunk nélküle. Bár ez a történet nem clint eastwoodi, kemény, vadnyugati hősökről, hanem emberibb alakokról szól, pont a földhöz ragadtság és a filozófiai emelkedettség kettőse az, ami igazán értékessé teszi ezt, ahol már nem túlélni, hanem élni kell.

 

 

 

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/19589/pics/lead_800x600.jpg
dráma,Kritika,Michael Fassbender,western
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?