Blogolj!

Szavak nélkül – A Bélier család

Számunkra, akik hallunk, ez a világ egyik legtermészetesebb dolga: halljuk a város zaját, az autókat, beszélgetünk, zenét hallgatunk. El sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehet egy siketnek állandó, totális csendben élni, pláne akkor, ha valahogy mégis bekerül az életébe a zene és az ének.

Szokták mondani, hogy akik igazán szeretik egymást, azok szavak nélkül is értik a másikat. A Bélier család esetében ez elsősorban nem az erős kötelék miatt alakult így, hanem a természet hozta. A család siket, egyedül Paula éli a hallók világát. Szeretetben él egy vidéki kisvárosban szüleivel és öccsével, gimibe jár, fiúzik és énekelni akar. Ki is derül, hogy igazán tehetséges, amin még saját maga is meglepődik, viszont amikor tanára egy visszautasíthatatlannak tűnő ajánlattal áll elő, Paulanak (Louane Emera) döntenie kell: a saját vagy a családja életét akarja-e élni?

(kép forrása: www.sudouest.fr)

Szokványos sztorinak tűnik így elsőre, hiszen ismerjük jól a felnőtté válás bizonytalanságait, a szorongásokat és az elszakadással járó viszontagságokat. De Paula esete extrém, ahogy családja is, hiszen nem csak a rokonai tolmácsa és mindennapi segítője, hanem egy másik világ lakója úgy, hogy közben „átmeneti vendég” a siketek között. Nem csoda, hogy tiniként önálló célokat tűz ki maga elé és a saját lábára akar állni. Ahogy mi sem tudjuk milyen csendben élni, úgy Paula szülei sem értik meg mit jelent a lány számára az éneklés.

A film egy szívmelengető történetet mutat be két külön világról, ahol a megértés és a szeretet összeköti e két, teljesen ellentétes állapotot. A zene, mindenki közös nyelve, a filmben is célt ér, akár halló az ember, akár nem. A film finoman és érzékenyen tárja elénk Bélierék viszonyát, leginkább akkor, amikor az éneken keresztül megszületik a kapocs apa-lánya, majd később anya és lánya között. Megható és valós ábrázolása ez az igazi toleranciának és megértésnek, ami miatt már el is felejtjük, hogy ki hall és ki nem. Nem ez számít, hanem az érzelem, a gesztusok, a lélegzet és a pillantások. Bár ez így elég giccsesen hangzik, a film ügyesen kompenzálja ezt humorral, jól adagolja a poénokat; amikor már túlságosan émelyítő kezd lenni a történet, akkor szúrnak bele egy-egy geget. Így megmarad a sztori kellő könnyedsége, és intelligens humora, mert igenis lehet ezen az állapoton is viccelődni, ha azt elég alázattal és ésszel csinálják.

(kép forrása: www.variety.com)

Ez a film nem kőkemény dráma, és nem szívszorongató sztori, hanem egy igazán bájos történet egy családról, ahol a kölcsönös tisztelet és szeretet lerombolja a gátakat és csak a határtalan felszabadulás marad.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/19484/pics/lead_800x600.jpg
A Bélier család,dráma,Kritika,Moziba be!,vígjáték
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?