hirdetés
Blogolj!

Kevésbé ismert filmek, amiket jó, ha megnézel – 2. rész

A nem annyira felkapott filmek bemutatásának folytatása, újabb finomságokkal. (Az előző részt itt tudjátok elolvasni.)

(kép forrása: www.en.paperblog.com)

Csúnya, gonosz bácsik (2013)

Őszintén szólva nem igazán vagyok jártas az izraeli filmgyártásban, így összehasonlítani nem tudom a többivel, viszont az biztos, hogy ez a film igazán kiemelkedik a mostani thrillerek közül. Bár az elmúlt időszakban sok jó alkotás készült ebben a műfajban, mint például a Fogságban vagy a Holtodiglan, de a Csúnya, gonosz bácsikat már csak azért is érdemes megnézni, mert enyhén szólva is ritkán látunk izraeli produkciókat. A filmet úgy reklámozták nálunk, hogy Tarantino szerint 2013 legjobb filmje. Ha nem is biztos, hogy a legjobb, de mindenképpen egyik színfoltja az évnek.

(kép forrása: www.adamthemoviegod.com)

Egy gyerekgyilkosság mindig sokkal jobban megrázza az embert, nem is beszélve arról, hogy ha az áldozatot még szörnyű körülmények között meg is kínozzák. Természetesen a gyerek apja bosszút forral az elkövető ellen, és már gyanúsítottja is van; az iskola egyik csendes, visszahúzódó tanára. A felbőszült apa elfogja a tanárt és egy távoli kis házba viszi, ahol ugyanazt a szörnyű procedúrát akarja végrehajtani a feltételezett gyilkoson, mint amit lányával is tettek.

A film fesztültsége nem csak az alapszituációtól erőteljes, hanem a végig ott lappangó kétségtől is, miszerint vajon tényleg a tanár a valódi gyilkos? Vajon mennyivel különb az apa önbíráskodása az elkövető tetteihez képest? Mennyire érvényes a mondás: „a cél szentesíti az eszközt”? A horrorisztikus események, a kétely, düh és kétségbeesés elegyét a film szépen adagolja, hogy még csak egy percig se tudjuk elengedni ezeket a kínzó kérdéseket.

A vizsga (2009)

Szerintem nem csak a magam nevében beszélek, ha azt mondom, hogy az egy térben játszódó filmek plusz izgalmat adnak az adott történethez. Amikor nem tudsz elmenni (elmenekülni), kitérni a kényelmetlen helyzetek elől és a feszültség egyre csak nő.

(kép forrása: www.denofgeek.com)

A vizsga is pont egy ilyen szituációt tár elénk; egy óriáscég szokatlan módszert talált ki arra, hogy tesztelje leendő alkalmazottait. Nyolc embert zárnak össze egy helyiségbe, nyolc asztal, rajtuk nyolc papír. A feladatuk csupán annyi, hogy nem hagyhatják el a szobát és egy kérdésre válaszoljanak, ám a papírra semmit nem írhatnak… Megkezdődik tehát a visszaszámlálás, amivel együtt az idegesség is csak fokozódik.

A film bár viszonylag rövid (90 perc), az izgalom végig jelen van, és nem utolsó sorban a nézők agyát is megdolgoztatja, mi leszünk a kilencedik versenyző a szobában, mi is ugyanúgy agyalunk a megfejtésen, ahogy „sorstársaink”. 

This is England (2006)

A felnőtté válás nehéz dolog, pláne ha 12 évesen nem csak az emberben, de a világban is nagy változások mennek végbe. Shaun (Thomas Turgoose) még csak 12 éves, de apját már elvesztette a falklandi háborúban, anyja pedig nem igazán foglalkozik vele. Shaun magányos, kissé bénácska, de tombol benne a düh és a szorongás, így nem csoda, hogy kötődni akar valahová, valakikhez. Itt jön a képbe a lázadó, skinhead csapat, akik látnak benne „lehetőséget”, így megkezdődik Shaun átalakulása.

(kép forrása: www.officineubu.com)

A film hiteles korrajz a ’80-as évek Angliájának dühös és kiábrándult csoportjairól. Bár a történet elsősorban a kisfiú szemszögéből mutatja be az történéseket, a történelmi eseményeket, az ország helyzetét és az akkori hétköznapokat is megismerhetjük. Erőteljes, életszerű atmoszférája miatt és nem utolsó sorban Thomas Turgoose alakítása miatt érdemes megnézni.

Berberian Sound Studio (2012)

Ha valaki látta Peter Strickland legújabb filmjét, a Duke of Burgundy-t, akkor sejtheti majd, hogy a Berberian Sound Studio sem lesz egy egyszerű menet, viszont sajátossága és szépsége miatt nehezen felejti el az ember.

(kép forrása: www.joylesscreatures.com)

Mindenki szeret bepillantani a kulisszák mögé, meglesni a háttérben zajló folyamatokat, figyelni a profik munkáját. Gilderoy (Toby Jones) is egy ilyen profi, aki nem akar semmi mást, csak dolgozni, de eleinte nem igazán megy neki. A ’70-es évek Olaszországában járunk, ahova Gilderoy-t küldték, hogy egy horrorfilm hangeffektjein dolgozzon. A stúdió és az emberek furcsák, idegesítőek és néhol ijesztőek, úgy, mint készülő horrorfilmjük is. Mivel Gilderoy „újonc” ebben a közegben és nem utolsósorban visszahúzódó, szégyenlős ember, így kezdetben nagyon kényelmetlenül érzi magát ebben a bizarr világban, ám óhatatlanul is elhatalmasodik rajta a hely furcsasága.

Belátom, a filmhez türelem kell, mivel nem egy szokványos alkotásról beszélünk. Ahogy a főhősnek, úgy nekünk is fokozatosan kell elfogadnunk a mozit, viszont hiába bizarr és néhol értetlenül nézzük, hogy mi is történik, a különleges atmoszféra és a gyönyörűen fényképezett jelenetek beszippantanak. Nagyszerű és frappáns alkotás, amivel kapcsolatban tényleg megéri türelmesnek lenni.

Funny Games (1997)

A filmnézésben az a jó, hogy mindig tudjuk, hogy ez nem a valóság, mi csak kívülálló nézők vagyunk. Ha horrorról, vagy thrillerről van szó, akkor pláne. De mi van akkor, ha egyszer csak a film főgonosza egyenesen ránk néz, és nekünk szegezi a kérdést: kinek az oldalán állunk? És mi óhatatlanul is elkezdünk a válaszon gondolkodni, ami nem is biztos, hogy olyan egyértelmű.

(kép forrása: www.deadcurious.com)

Nyár van, egy boldog, kiegyensúlyozott család érkezik meg a tóparti nyaralóba. Még ki sem csomagolnak, máris két ismeretlen várakozik a bejárat előtt. A két fiú elegáns, előzékeny és tisztelettudó, de mégis valami furcsa idegességet váltanak ki a családból. Nyugodt, fenyegető jelenlétük egyre zavaróbb, nem mennek el, egyre beljebb hatolnak a családi fészekbe, míg egyszer csak elindul egy bizarr, halálos furcsa játék a két ismeretlen fiú és a család között.

Michael Haneke nyugtalanító filmje a fikció és valóság között ingázik, így a nézőkre gyakorolt hatás még erősebb, mint általában. Ahogy a gonoszok a családot, úgy a rendező a nézőket kínozza. Amíg egy vértől, belektől csöpögő film lassacskán már nem is hat ránk, addig egy igazi „hétköznapi horror” nagyon is. 

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/19457/pics/lead_800x600.jpg
dráma,előzetes,horror,lista,thriller
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?