Blogolj!

Rendezte: Franz Kafka – Meztelen ebéd

Ha eljátszadoznánk a gondolattal, hogy mi lett volna, ha Kafka nem ír, hanem rendez, akkor ez mindenképpen az ő mozija lett volna. Ez a történet viszont nem is Kafka tollából, vagy éppen Lynch fejéből pattant ki, viszont a hatása olyan, mintha ennek a két embernek a szerelemgyereke lenne.

Főhősünk, Bill Lee (Peter Weller) az ’50-es évek New Yorkjában tengeti napjait rovarirtóként. Valaha író volt, ám feladva álmait – mivel szerinte az írás veszélyes – csak csótányokkal és százlábúakkal „barátkozik” a mindennapokban. Felesége (Judy Davis) otthon unatkozik és jobb híján rendszeresen belövi magát Bill munkaeszközével, a rovarirtóval. Mikor viszont a férj egyszer csak véletlenül (vagy szándékosan?) megöli nejét, akkor kezdődik az igazi káosz és pokoljárás.

(kép forrása: www.cinemagia.ro)

Ha valaki mindfuck filmre vágyik, akkor ne is menjen tovább, ez maga a nagybetűs szürrealitás, a téboly és érthetetlenség netovábbja. A történet William S. Burroughs azonos című regényéből készült, és mivel kemény függő volt, így a legtöbbször szerek hatása alatt készültek művei. A Meztelen ebéd sem született másként, így nem csoda, hogy egy brutálisan zavart film készült belőle.

Egy drogos író hallucinációit követhetjük végig a majdnem kétórás játékidő alatt, de könnyen érezheti magát úgy az ember, hogy dupla ennyi időt töltött a képernyő előtt, mivel ez a zűrzavar, amit David Cronenberg elénk rak, eléggé megterhelő. Egy borzasztó utazás egy narkós elméjében, amiről senki nem akar tudni, értelmet meg pláne nem kell keresni. Ez egy olyan világ, ahol az írógép hol egy hatalmas beszélő bogár, aki az írót ügynöknek akarja beszervezni, hol pedig egy földönkívüli lény, aminek csápjaiból kábítószer folyik. Az írógép hangja majdnem állandó alapzajként nyüzsög a háttérben, szinte hallani, ahogy Bill elméje darabokra hullik, úgy, ahogy írógépei is. „Az írás veszélyes”, jegyzi meg többször is Bill, és egyre inkább rájövünk, hogy miért is van igaza, hiszen minél többet próbál foglalkozni az alkotással, annál többet drogozik, így csúszva egyre mélyebbre tudatalattijának sötét bugyraiba. Látomásaiban főként életének legfontosabb szereplői, a felesége, az írógépek és a kábítószerek foglalják el a helyet. Ebben a hármasban visszatérő elemként a bizarr szexuális fantáziák, a csoportos szex és a mámor ötvözetének látványa még inkább meggyötri a nézőt, hiszen ki nézne szívesen furcsa torzóvá átalakult írógépet harmadikként beszállni egy szeretkező pár mellé? Akár felfoghatnánk a történetet egy enyhén szólva is sajátos Canossa-járásnak, amit Bill a felesége halála miatt tesz, de valahogy mégsem lehet ezt a sztorit egyfajta szerelem és bűntudat által vezérelt önostorozásnak tekinteni. Annál ez a világ sokkal visszataszítóbb és mocskosabb, mintsem együtt érezzünk az egyre jobban szétcsúszó főhőssel. Nincs megbocsátás, sem jó útra térés, csakis a drog és az írás.

(kép forrása: www.curzoncinemas.com)

Mindezek ellenére mindenképpen egy kiemelkedő alkotásról van szó, amit az ember vagy imád, vagy gyűlöl, vagy mindkettő egyszerre. Azt viszont el kell ismerni, hogy az undor, a meghökkentés, a humor és a káosz elegye nagy erővel bír, hatása végig jelen van, így semmiféleképpen nem lehet elmenni mellette szó nélkül. Igazi mindfuck-gyöngyszem, ami taszít, miközben nem tudod levenni róla a szemed.

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/13495/pics/lead_800x600.jpg
dráma,Kritika,Meztelen ebéd
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?