Blogolj!

Ki vagyok én, ki vagy te? – Ex machina

Mitől ember az ember? Attól, hogy van tudata? Vannak önálló döntései? Esetleg vannak érzelmei? És mi van akkor, ha egy gép is rendelkezik ezekkel a képességekkel?

A deus ex machina, vagyis az isteni közbeavatkozás (szó szerint Isten a gépből) általában azt jelenti, hogy egy nem várt esemény következik be, váratlan fordulat, ami az addigi történéseket gyökeresen megváltozatja. Az Ex macinában nem Isten tölti be ezt a szerepet, csupán egy tudós, aki Istennek képzeli magát. Nathan (Oscar Isaac) rendkívül okos és sikeres fejlesztő, aki robotokat hoz létre, mesterséges intelligenciákat, amiket folyamatosan fejleszt tovább. Tudja, hogy a tűzzel játszik, hiszen megfontolt, racionális ember, aki igyekszik nem elfelejteni, hogy hiába isteni, amit alkot, nem lesz ettől mindenható. Teremtményeit – vagyis az éppen aktuálisat – egy fiatal kódfejtőn, Caleben (Domhnall Gleeson) próbálja tesztelni, aki hiába boldogul a számítógépek világában, az élethez még naiv és tapasztalatlan. A tesztalany robot, Ava (Alicia Vikander) egy fiatal lány képében jelenik meg, gép testtel, emberi arccal. Calebnek a feladata, hogy megállapítsa, hogy Nathannek sikerült-e megalkotnia a tökéletes mesterséges intelligenciát. Bár Caleb tisztában van azzal, hogy Ava robot, ő pedig egy tudós, aki vizsgálja a szerkezetet, egy idő után bizonytalanná válik és még a legegyszerűbbnek tűnő, ám annál bonyolultabb tény is kérdésként merül fel benne: ki itt az ember? Én ember vagyok-e? Ava vagy Nathan emberibb-e?


Ezek a (költői) kérdések szövik át az egész filmet, és mivel ezek nem éppen egyszerű témák, így a rendező (Alex Garland) nagyon jól felismeri, hogy bár sci-fit készített, nem kell ide látványos robbanás, gigantikus díszlet és jelmez, vagy egészestés CGI orgia. A cselekmény egyszerű, a feszültség viszont annál nagyobb, hiszen nem elég, hogy a téma nyugtalanító, a fény- és hanghatások helyenként a maximumra tolják a kényelmetlenül vibráló atmoszférát. A föld alatti szuperbunker, ahol Nathan él és dolgozik, olyan akár egy high-tech koporsó, az élet csupán illúzió, a tudományba temetkező ember sírhelye. A gyönyörű környezet, ami körbeveszi ezt az erődöt, szépen hangsúlyozza a természet ösztönösségből született sokoldalúságának és az élettől elzárkózott, tudatos embernek kettősségét. Caleb, Ava és Nathan hármasa bizonyos értelemben mind halott, legalábbis emberileg nem teljes; Nathan az életből kiábrándult, megkeseredett ember figurája, Caleb a reményekkel teli, de tapasztalatlan, míg Ava a „születés” fázisában lévő, mindenre rácsodálkozó (ember? robot?) lény szerepét képviseli.

Garland „filozofikus sc-fije” az erkölcs és tudomány közti határvonalat keresi, viszont egyértelmű választ nem ad rá. Nem is lehetne, hiszen ez jóval nagyobb falat, minthogy két óra alatt meg lehessen ezt válaszolni. Ám ettől lesz különös bukéja a filmnek megnézése után is, hiszen pallosként lebeg majd a fejünk felett a kérdés: hol van a határ tudományos áttörés és etikusság között? Hol ér véget az ember és válik szimplán csak gépezetté?

https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/12644/pics/lead_800x600.jpg
Ex machina,Kritika,sci-fi
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?