hirdetés
Blogolj!

Kegyetlen észak - Pusher

Drog, fegyverek, erőszak, szex, Koppenhága. A Pusher trilógia első része bevezet minket Dánia kevésbé ismert, rejtett és hátborzongató világába.

Nicolas Winding Refn egy olyan világot tár elénk, amiről nem feltétlenül akarunk tudni. Nem akarunk vele szembesülni, de valahogy mégis izgat minket. A dánokról nem feltétlenül ez a sötét oldal jut először eszünkbe. Sőt. A biztos anyagi háttér, a biztonság, a rendezettség az, ami egyből beugrik. De Refn durva kórképe a dán alvilágról nem rejteget semmit; a mocsok minden részletét kegyetlenül az orrunk alá dörgöli, mint ahogy főhőseink a kokaint.

(kép forrása: www.theguardian.com)

Egy kisstílű drogdíler, Frank (Kim Bodnia) áll a történet középpontjában, akinek mindennapjai a drogok és a pénz körül forognak. Barátjával, Tonny-val (Mads Mikkelsen) járják a várost annak reményében, hogy a lehető legtöbb pénzt be tudják aznap zsebelni. Hol ők tartoznak, hol nekik kell behajtani a tartozást másokon, de eljön a nap, amikor egy rejtélyes svéd „ügyfél” egy nagyobb mennyiségű anyagot kér, mégpedig rövid időn belül. Frank felveszi a kapcsolatot Milo-val (Zlatko Buric), a befolyásos horvát származású dílerrel, hogy segítsen neki a nagy üzlet lebonyolításában. Milo segít neki, és Frank örül, de még nem tudja, hogy kálváriája ezen a ponton kezdődik el.

Aki ismeri a dán filmeket, az nem lepődik meg, ha elsősorban a realitást, a hitelességet és az erőteljes színészi alakításokat veszem górcső alá. Amit Refn művel feszültségkeltés címszó alatt, az elképesztő. A kézikamera használata, a kemény zenék és a kegyetlenség bemutatásának együttese olyan erősre sikerült, hogy a film maga alá gyűri nézőjét. A történetvezetés elsőre nem tűnik újkeletűnek, viszont az események úgy vannak kibontva, hogy azon vesszük észre magunkat, hogy hiába sejtjük, vagy talán tudjuk, hogy mi lesz a film vége, mégis izgulunk, és szorítunk a főhősnek. Annak a főhősnek, aki ugyanolyan elvetemült mocsok, mint üldözői (azon kívül, hogy ők hárman vannak). Frank-ben összességében semmi szerethető nincs, alvilági drogos, aki ha kell, agyonver bárkit, akár a legjobb barátját is. Olcsó prosti barátnőjét semmibe veszi, szánalmas életét féltve rosszabbnál rosszabb helyzetekbe keveredik. Mégis ennek az ellenszenves embernek drukkolunk, és mire megoldódik problémája, jön egyből a másik, míg a feszültség annyira elviselhetetlen lesz, hogy már lassan úgy érezzük, hogy mi is küzdünk az ő életéért. Amikor már azt hisszük, hogy a történet teljesen kibontakozik, és az érzelmi fokozást nem lehet tovább húzni, akkor Refn egy hirtelen vágással felszabadít minket. Viszont ez a fajta felszabadulás inkább dühítő, „gondoljon mindenki arra, amire akar” típusú véget jelent.

(kép forrása: www.cinenordica.com)

És ha ezek után még mindig azt gondoljuk, hogy Dánia egy makulátlan hely, ahol minden nyugodt és békés, akkor most már tudjuk, hogy ez nem teljesen van így. A film kiábrándító és szomorú hangulatát nem tudjuk egyhamar lekaparni magunkról. Hiszen hiába borsózik a hátunk a történettől, a kíváncsiság győzött és belepillantottunk ebbe az ijesztő világba.

Címkék: Kritika, Pusher
https://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/13067/pics/lead_800x600.jpg
Kritika,Pusher
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?