Piros lufikkal (rém)álmodom – Az

2017.09.07.

Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy gyerekkorom egyik meghatározó rémélménye a hegyesfogú, emberevő bohóc volt, aki ijesztően negédes stílusával és hátborzongató mocskos külsejével kebelezte be sorra a gyerekeket, majd kúszott vissza a csatornába. 

Sötét verem – A setét torony

2017.08.05.

Mindig is furcsa viszonyban voltam Stephen King történeteivel. Egyik fele hátborzongató, nyomasztó és magába szippant, másik fele meg a misztikummal próbál megmozgatni, ami sajnos nálam nem igazán vált be. Ennek ellenére adtam egy esélyt A setét toronynak, hiszen az író legkiemelkedőbb könyvsorozataként tartják számon. Az adaptációk világában viszontez a sztori csúfosan elbukott.

A háború diszkrét bája – Dunkirk

2017.07.23.

Nehéz úgy egy háborús filmet készíteni, hogy ne legyen semmilyen hatással a nézőre. Természetesen nem is ez szokott a rendező célja lenni, hanem a dráma, pátosz, élet-halál helyzetek katarzisa az, ami elsősorban adja a műfaj sava-borsát. Christopher Nolan filmje is ezen a vonalon mozog, de Nolan nem is lenne önmaga, ha nem tette volna ezt másképp, mint elődei.

Repül a migráns, ki tudja, hol áll meg - Jupiter holdja

2017.06.08.

A migráció témája aktuálisabb, mint valaha. Ezzel kapcsolatban pedig nem csoda, hogy egyre több film születik itthon és külföldön egyaránt. Az idei cannes-i filmfesztiválon például Haneke Happy End című filmje dolgozta fel a témát, itthon év elején Az állampolgár, most pedig a Jupiter holdja az, ami sajátosan nyúl a kérdéshez.

A vagányság már nem a régi – Artúr király: A kard legendája

2017.05.17.

Guy Ritchie már nem az a tökös rendező, aki volt. Mindig elhangzik, hogy mekkora filmekkel robbant be a köztudatba (A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső, Blöff), de ennek is már majdnem 20 éve. És ha valaki ekkora svunggal kezdi karrierjét, akkor ott vagy hatalmas tehetségről, vagy a későbbiekben hatalmas bukásról lesz szó. Ritchie az utóbbit gyakorolja elég szorgosan.

Fenyegető művészet – Emlékképek

2017.05.12.

Andrzej Wajda filmje nem csak amiatt megrendítő, mert a lengyel rendezőlegenda utolsó alkotásáról van szó, hanem mert ijesztően ismerős helyzetet mutat be a sötét ötvenes évek Lengyelországáról.

Kincset ér-e Kincsem?

Szó se róla, a Kincsem hatalmas erővel robbant be a mozikba, amit a gondos reklámkampánynak köszönhet – és ez indokolja a film erős nyitóhétvégéjét is – de arról már nem nagyon szól a fáma, hogy aki beül erre a mozira tényleg azt kapja-e, amire számított.

A magány szava – Némaság

2017.03.20.

Egy nem tipikus Scorsese film született annak ellenére, hogy közel 30 éve is foglalkozott a rendező már a hit témájával. Legújabb műve eltér a Krisztus utolsó megkísértésétől, ám ugyanolyan erős és gondolkodásra ösztönző mű született.

Húsz éve várunk erre a vonatra – T2 Trainspotting

2017.03.01.

A kilencvenes évek manapság elsősorban a nosztalgiázásról és a mára már kínos dolgok felidézéséről szól. De a Trainspotting esetében nem erről van szó, ugyanis Danny Boyle filmje rekordgyorsasággal nőtte ki magát kultfilmmé már húsz évvel ezelőtt is. Ezért is volt várós Rentonék nagy visszatérése, és a múltba révedés nemhogy nem vált kínossá, hanem egy szuper tisztelgés az eredeti film előtt.

Vonzások és vallomások – Holdfény

2017.02.21.

Köves, olvass, lájkolj minket már a movie.hu-n is!

Egyre nagyobb teret kapnak a feketékről, a társadalom alsóbb rétegeiről szóló filmek, és amíg tavaly még nagy felháborodás volt az Oscar körül, és bojkottot kiáltott sok fekete színész, idén erről már szó sincs, hiszen előtérbe kerültek a kisebbség problémái a vásznon.