Sötét verem – A setét torony

Mindig is furcsa viszonyban voltam Stephen King történeteivel. Egyik fele hátborzongató, nyomasztó és magába szippant, másik fele meg a misztikummal próbál megmozgatni, ami sajnos nálam nem igazán vált be. Ennek ellenére adtam egy esélyt A setét toronynak, hiszen az író legkiemelkedőbb könyvsorozataként tartják számon. Az adaptációk világában viszontez a sztori csúfosan elbukott.

És nem a misztikummal, a fantasy elemekkel van a gond. Egy műfaji filmnél meg pláne nem róhatjuk fel ezt hibaként, de egyéb filmes szempontokat igenis elő kell venni, ha már a rendező nem tette meg. A rendező, vagyis Nikolaj Arcel aki a  nagyszerű Egy veszedelmes viszonyt is rendezte, 2012-ben Berlinben odavoltak érte és még abban az évben a dánok Oscar-jelölt filmje is lett a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. Na, ennek a Nikolaj Arcelnek sikerült egy olyan bődületesen semmilyen sztorit a vászonra vinni, a valószínűleg a gyerekeket köti csak le. Vagy talán még őket sem.

Mint mondtam, zsánerfilmről beszélünk, de ez még nem azt jelenti, hogy a klisék puffogtatásával el lehet adni a nézőnek egy filmet. Ironikus módon ebben az esetben ez történt, – legalábbis próbálkoztak a készítők serényen – így a fantasy totálisan fantáziátlan maradt. Látszólag nagy durranást vártak a filmesek A setét toronytól, hiszen látványban korrekt volt (ami mégsem a legkellemesebb jelző ebben az esetben) és olyan színészek töltötték be a főbb szerepeket, mint Matthew McConaughey és Idris Elba. A végeredményt tekintve viszont akár a szomszéd bácsik is lehettek volna a vásznon, ugyanúgy nem tudták volna megtölteni élettel a karaktereket és a vásznat. Így viszont legalább lehetett két ismert nevet írni a plakátokra.

De talán nem is az ő hibájuk az, hogy az amúgy tehetséges színészek most nem brillíroztak. Meg sem kapták a lehetőséget, a figuráik hihetetlenül egysíkúak, ezáltal unalmasak és érdektelenek, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy nagyjából semmit nem tudunk meg róluk, és ezt csak fokozza a kellemetlenül rosszul megírt párbeszédek tömkelege, ami úgy ugrik le a vászonról, hogy csak kapkodjuk a feljünket. Papírvékony jellemmel és „hősökkel” nem lehet eladni semmit. Pláne nem egy világmentést.

Egy olyan filmben, ahol semmit nem tudunk meg a „varázsvilág” hátteréről, a gonosz indítékairól és a megmentő képességeiről, csak egyszerűen minden „van, és kész” alapon hozzánk van vágva, ott senkit nem fog érdekelni igazán semmi, hiszen nem tudunk senkiért izgulni, senkinek a tetteit nem tudjuk megérteni, egyszerűen csak elfogadjuk. Ez az elfogadás, pontosabban az enerváltság kényszeredett elfogadása kb a 15 perc környékén már meg is történik, és ekkor az a gondolat, hogy a film csupán 95 perces, igazán üdítőnek számít. És a néző rájön, hogy igazából nem is a világot kell megmenteni a pusztulástól, hanem a nézőket az unalomtól. 

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/40964/pics/lead_800x600.jpg
A setét torony,akció,fantasy,kaland,Kritika,Moziba be!
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?