Repül a migráns, ki tudja, hol áll meg - Jupiter holdja

A migráció témája aktuálisabb, mint valaha. Ezzel kapcsolatban pedig nem csoda, hogy egyre több film születik itthon és külföldön egyaránt. Az idei cannes-i filmfesztiválon például Haneke Happy End című filmje dolgozta fel a témát, itthon év elején Az állampolgár, most pedig a Jupiter holdja az, ami sajátosan nyúl a kérdéshez.

A sajátos jelző pedig a lehető legpozitívabb ebben az esetben, és nem azért, mert Mundruczó Kornél valamiféle romantikus felhanggal akartja meglocsolni az amúgy bőven problémás és komplikált helyzetet, hanem az enyhén szürreális és sci-fi-szerű elemek beépítése egy súlyos, és valódi problémába az, ami a Jupiter holdját kiemeli – ha stílszerűek akarunk lenni, felemeli – a többi filmből.

A migránsválság kellős közepén járunk, Budapesten a Keleti pályaudvart ellepik a bevándorlók, a határon állandó ellenőrzések és menekültcsoportok vannak. Az egyik ilyen csoportban van Aryan (Jéger Zsombor), akit egy éjjeli határátlépés során meglőnek, de ahelyett, hogy meghalna, különös képességre tesz szert: repülni kezd. A menekülttábor egyik orvosa, Stern Gábor (Merab Ninidze) pedig elhatározza, hogy pénzt keres majd a fiú „mutatványából”. A frissen összeszokott páros kapcsolata viszont egyre mélyebbé válik, és ahelyett, hogy Stern csak simán kihasználná a fiút, végül Aryan lesz az, aki teljesen megváltoztatja az orvos életét.

Akár ez hollywoodi film története is lehetne ez. Nem véletlenül, ugyanis Mundruczó úgy tudja bemutatni ezt a sztorit, hogy egyszerre lesz „hazai” (amiben a sok budapesti helyszín is segít persze) és nemzetközi is olyan értelemben, hogy a mondanivaló egyetemes, a megvalósítás pedig túlmutat a megszokott magyar filmekén. Ebben hatalmas szerepe van Rév Marcell operatőrnek is, aki nem először dolgozott a rendezővel; a Fehér istenben is Mundruczó társa volt már a kamera mögött.

Az ugyanis nem elég, hogy egy filmben a főszereplő repül. Azt meg kell tölteni jelentéssel és nem utolsó sorban vizualitással is. Rév ezt maximálisan teljesítette (ami a vizualitást illeti), Mundruczó pedig a mondanivalót tette hozzá. A sok vágatlan jelenet, a főhősökre tapadó kamera, az együtt lebegés Aryannal, a rendkívül dinamikus mozgás az akciójelenetek során mind azt a hatást érik el, hogy teljesen együtt vagyunk, együtt lélegzünk a főszereplőkkel, ezáltal szó szerint beszippant a film. A Francia kapcsolatot megidéző autósüldözés egyszerűen a vászonra szegez, ahogy a vissza-visszatérő hangeffektek is csak fokozzák a fesztültséget. Ezzel szemben a  Jupiter holdja megváltástörténete nem újkeletű, a vallási kérdések és a Jézus-parabola már senkit nem lep meg, viszont ehhez jobban ki kellett volna dolgozni a párbeszédeket, ugyanis sokszor sutának, életszerűtlennek hatnak, bármennyire is sikerült megtölteni mondanivalóval a filmet. Talán ezért is érződik az, hogy elnyúlik a rétestészta, és a meglepően hosszú játékidőből (123 perc) bőven le lehetett volna csippenteni legalább 20 percet.

Ezek után nem csoda, hogy cannes-ban a nemzetközi kritikusok odavoltak a filmért, de mégsem. A kissé lapos, kidolgozatlan téma a rákfenéje a mozinak, ám könnyen meg tudunk bocsátani neki a lenyűgöző képi világ miatt. Spielberget emlegettek a Jupiter holdjával kapcsolatban, és bár talán kissé erős ez így, ebben a formában, de az mindenképp igaz, hogy Mundruczó mert és tudott elrugaszkodni a megszokott sémáktól, egy aktuális problémához úgy nyúlt, hogy a zsánerek közötti ugrálást is könnyedén össze tudta hangolni, így nem csak a Jupiter holdja főszereplője, de a néző is el tud kicsit szállni a moziban. És azért ez nem olyan rossz. 

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/39084/pics/lead_800x600.jpg
akció,dráma,Jupiter holdja,Kritika,Moziba be!,sci-fi
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?