Scorsese és a vallás

Martin Scorsese egyike azon amerikai rendezőknek, akit a csaknem öt évtizedes pályafutása alatt a nézők és a szakma is elismert és elismer a mai napig. Scorsese nem csak szakértelme miatt tudott kiemelkedő maradni, hanem azért is, mert munkái során általában mindig valami komoly kérdést feszegetett, egy mélyebb kontextust tudott adni filmjeinek. Legutóbbi Némaság című mozija is ilyen, de nem ez az egyetlen vallással foglalkozó műve.

Talán meglepő azt állítani, hogy a rendezőnek elég szép számmal akad olyan filmje, ami a Némasághoz hasonlóan Istennel, az élet értelmével és az ember természetével foglalkozik. Bár nem a megszokott utat járják be ezek a darabok, hanem árnyaltan, finoman vonultatják fel ezeket a súlyos kérdéseket, de tény, hogy Scorsese életművében sokszor előfordult már ezek boncolgatása. Olyan filmeket válogattunk most ki (a teljesség igénye nélkül), amik sajátos módon mutatják be és feszegetik ezeket a témákat.

A tégla

Alapvetően kétféleképpen szokott Scorsese a valláshoz nyúlni: vagy konkrét vallásban hisznek a film szereplői és aszerint élnek, vagy egy ember útkeresése a fő irány. A téglában mindkettő jelen van, bár itt nem a megszokott olasz-amerikai, hanem az ír-amerikai katolicizmust veszi elő (mivel a helyszín Boston, ahol ez jellemző). A klasszikus JÓ és a ROSSZ figurája jelenik meg a filmben Martin Sheen és Jack  Nicholson képében, amik közül választani kell, illetve a választás, mint visszatérő momentum az identitáskeresésben és az erkölcsi kételyekben is visszaköszön.

Frank Costello (Nicholson) monológja is ezen a vonalon halad: „Nekem a te korodban azt mondták, hogy vagy zsaru leszel, vagy rendőr. Most pedig én azt mondom neked, hogy ha rád fognak egy töltött fegyvert, akkor mégis mi a különbség?” Ez, azaz a töltött fegyver és a jó és rossz közötti választás, vagyis az erkölcsi útkeresés metaforája az egész filmet végigkíséri. Elég csak Billy Costigan (Leonardo DiCaprio) és Collin Sullivan (Matt Damon) figuráira gondolni, akik döntéseikkel (és fegyvereikkel) folyamatos döntéshelyzetben vannak, viszont választásaik nem biztos, hogy valós képet festenek arról, amiben valóban hisznek.

Wall Street farkasa

Nyilvánvalóan első látásra senki sem gondolná, hogy a Wall Street farkasának bármilyen köze lehetne a valláshoz, de ha jobban megfigyeljük, bizonyos motívumok itt is megjelennek, bár tény, hogy a film túlzó mivolta, a pucér csajok, rengeteg szex, drog és buli mögött bújik csak meg. Közelebbről megnézve viszont a bűn, kísértés és a földi hatalom a fő mozgatórugója a mozinak, amiben az ember, mint gyarló lélek szerepel.

Scorseset sokan támadták azzal, hogy ebben a filmjében ő dicsőíti a fent felsoroltakat, a korrupciót, a kábítószereket, mások megkárosítását, és még sorolhatnánk. De a rendező elmondása szerint muszáj volt ezeket a dolgokat is bemutatni, akár ilyen túlzó módon is, hogy érthető legyen az, miért olyan csábító Jordan Belfortnak (Leonardo DiCaprio) ez a világ. És bár erős párhuzam, de lényegében igaz: ezt a történetet is vehetjük egy erős vallási parabolának atekintetben, hogy Sátán megkísérti Jézust, ebben az esetben Belfort az, aki csakis a földi javakkal van elfoglalva, aminek természetesen a bűnhődés (böjt) lesz a vége, majd a vezeklés és a nagybetűs változás.

Dühöngő bika

Scorseset eleinte nem érdekelte Jake LaMotta története, legalábbis ami a bokszot és LaMotta kétes megítélésű életét illeti. De mint ahogy látjuk, a rendező mégis hozzányúlt a sztorihoz, és valami sokkal több lett belőle, mint egy szimpla bunyós film. A Dühöngő bika a határokon mozog. A bokszoló életének nagyon szélsőséges pillanatait mutatja meg a felemelkedéstől kezdve a bukásig, ami egy klasszikus megváltástörténet modern kori köntösbe bújtatva. A megváltásé, ami után LaMotta (Robert De Niro) is szembenéz magával, szó szerint és átvitt értelemben is monológjában (ez egyébként Marlon Brandot idézi meg A rakpartonból), de semmi felemelő nincs benne már. A párhuzam viszont egy másik vonallal is ráerősít a vallási vonalra: LaMottát egyenesen Jézushoz hasonlítja, amikor János evangéliumából idéz a filmben. A megváltás, illetve a bűn és bűnhődés motívuma a legerősebb mozgatórugója a mozinak, a bunyó csak másodlagos „mellékhatás”.

Taxisofőr

A listában talán ennél a filmnél a legegyértelműbb a vallási/hitbéli felhang. Travis (Robert De Niro) alakja egy meghasonult figura, aki szerint minden csak pusztul és rohad a világban. Gyakorlatilag ő maga az egyetlen (szerinte), aki egyfajta magányos vándorként (papként) járja a világot és próbálja azt megtisztítani a mocsoktól. Viszont „Isten magányos emberének” lenni nehéz feladat, így Travis komoly egzisztenciális válságban van, teljesen elidegenedett személy vált belőle, aki szinte szomjazik a jóra, és a megváltásra.

Krisztus utolsó megkísértése

Scorsese egyik, ha nem a legnagyobb port kavart filmje. Nem szokványos, hanem kifejezetten emberközeli módon mutatja be Krisztust, aki tele van kétségekkel és elképzeli, milyen lenne normális életet élni. Egyszerre egy isteni és emberi alak. A valóság és fikció sokszor nem egyértelmű, összemosódik (például a Mária Magdolnával való szexjelenet), ami miatt hatalmas botrány és tiltakozások garmadája kísérte a filmet. Olyannyira nem tudták elfogadni egyes vallási szervezetek Jézus másfajta bemutatását, hogy több országban is betiltották (valahol a mai napig tiltott).

Scorsese Krisztus utolsó megkísértése atekintetben erős összehangban áll a Némasággal, hogy a vallás fő képviselőit - akik szilárdan meggyőződésesek voltak – kételyek lepik el, és a hit helyett emberi gyengeségük kerül előtérbe, amik már nem csak belső konfliktusokat szülnek, hanem tovább mutatnak önmagukon.

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/36559/pics/lead_800x600.jpg
lista,Martin Scorsese,Némaság,Vegyes vágott
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?