Kincset ér-e Kincsem?

Szó se róla, a Kincsem hatalmas erővel robbant be a mozikba, amit a gondos reklámkampánynak köszönhet – és ez indokolja a film erős nyitóhétvégéjét is – de arról már nem nagyon szól a fáma, hogy aki beül erre a mozira tényleg azt kapja-e, amire számított.

Ugyanis van itt egy Kincsem című film, ami értelemszerűen a híres magyar versenylóról kéne, hogy szóljon, ám ezzel ellentétben Herendi Gábor filmje valami egészen mást tartogat a néző számára. A rendező több interjúban is megemlítette, hogy Kincsem sztorija, azaz az 54 versenyből 54 győzelmet bezsebelő ló története nem igazán működőképes mozifilmként, ezért kellett hozzá valami plusz történet, körítés, amivel el lehet adni a filmet. Ez rendben is lenne, viszont felmerül a kérdés, hogy akkor miért is kellett a csodaló történetéhez nyúlni, ha azt még maga a rendező is „kevésnek” találta? A majdnem 3 milliárd (!) forintos támogatás (amiből kétmilliárd a Filmalaptól jött, attól a Filmalaptól, ahol Andy Vajna is többször beszélt arról, hogy szükség van magyar történelmi filmekre) egy nagyszabású filmet von maga után, amihez nem elhanyagolható módon hatalmas felelősség is jár. Mind anyagi, mind minőségi és tartalmi szempontból meg kéne felelni az elvárásoknak, amik nem csak a megtérülés terén, hanem a nézői visszajelzések terén is igen fontosak (és persze ha a néző elégedett, akkor az még több nézőt, és még több pénzt jelent, tehát nagyon nem mindegy).

Mivel már egy jó ideje szó van arról, hogy a hazai filmes palettáról hiányoznak a történelmi filmek, így a Kincsem esetében sokak felkapták a fejüket. Végre valami, ami egy mindenki által ismert történetet mutat be, sikerről, kitartásról, értékelhető korrajzzal, történelmi háttérrel. A néplélek erre szomjazik már mióta, ám sajnos a Kincsem sem hozza el a várt élményt. Ugyanis a film – ahogy a rendező is elmondta – inkább a romantikára helyezi a hangsúlyt, Blaskovich Ernő és Klara von Oettingen kapcsolatára, és úgy mellesleg a versenyekre és a lóra. Ezt gyakorlatilag bármilyen kosztümös történetben el lehet képzelni (két eleinte össze nem illő ember végül egymásra talál), de a Kincsem név, ahogy a XIX. században, úgy most is nagyon jól csengett, amikor a támogatásról volt szó. Na, meg persze a nézők elcsábításához sem jött rosszul.

Herendi gyakorlatilag egy hollywoodi produkciót csinált egy magyar sztoriból, tehát (hogy stílusosak legyünk) több helyen is kilóg a lóláb. Kilóg ott, hogy már a címben félremegy a történet, kilóg ott, hogy csak érintőlegesen magyar a film és inkább hasonlít egy Baz Luhrmann-féle kavalkádra (Moulin Rouge!, Rómeó és Júlia), csakhogy Herendi korántsem egy Luhrmann. Jobban tette volna, ha megmarad a saját területén, mert hiába a rengeteg pénz, ha egykor videóklipeket készített, és ez a szakmai múlt minduntalan visszatér filmjeiben (gondoljunk csak a Valami Amerikára, vagy a félresikerült Magyar vándorra), és akkor is, ha abból a bizonyos példátlan 3 milliárdból „na, nekünk mér ez is futja ebből, látjátok?” felkiáltással kellemetlenül sok CGI és vászonról legugró, túlzottan steril kosztümök sorakoznak előttünk két órán keresztül. Mert pont az a gond, hogy a korhűség, az a magyar íz elveszik a filmből, túlságosan mai, amivel alapvetően nem lenne baj, csakhogy a stílust, a hangulatot kellett volna eltalálni, és nem a szelfizést, a hiphop bulit és Fluor Tomit belekeverni. Mert értjük a fricskát, a poént, a frappáns vegyítést, csak azt ízlésesen és jól kell csinálni ahhoz, hogy működni tudjon. De ahhoz érzeni kell a mértéket, és hogy mikor, minek hol a helye. Ha minden poénnak, kikacsintásnak szánt „plusz” dolog egyszerűen lelóg a vászonról, akkor mi értelme?

A kevesebb néha több elve ebből a szempontból nagyon is érvényes a Kincsemre, ami még kínosabb a „minden idők legdrágább magyar filmje” jelző mellett. És hogy kincset ér-e Kincsem? 3 milliárdot biztos. Sajnos. 

1
http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/36528/pics/lead_800x600.jpg
dráma,kaland,Kincsem,Kritika
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
László 2017-03-24 17:40:44
A romantikus történet mellesleg pont azt a kort mutatja be, amiről túl sok magyar alkotás eddig nem készült, még akkor is ha csak egy mellék-vágányon haladva (a lósport szemszögéből nézve) ábrázolja a császár uralmát. A két főszereplő emlékezetes alakítása mellett nagyon jó volt Gyabronka figurája, vagy Oettingen megtestesítője, de Scherer Péter epizódszerepe is. A lovas jelenetek mindegyike profi munka (és az állatok itt is növelték a tetszési indexet) Lehet, hogy "drága" film született, de végre egy nézhető, szerethető mozit kaptunk!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?