A magány szava – Némaság

Egy nem tipikus Scorsese film született annak ellenére, hogy közel 30 éve is foglalkozott a rendező már a hit témájával. Legújabb műve eltér a Krisztus utolsó megkísértésétől, ám ugyanolyan erős és gondolkodásra ösztönző mű született.

A vallás, hit kérdésköre amúgy is kemény dió, így megfilmesíteni is nehéz egy olyan irodalmi művet, mint Endo Suszaku írása. Megfilmesíteni gyakorlatilag egy belső monológot, utazást, kételyt és viaskodást.

Az 1600-as évek Japánjában keresztényüldözés folyik, ahol Ferreira atya (Liam Neeson) is megszenvedte az üldöztetéseket. A hírek szerint elhagyta vallását és már japán családjával él. Rodrigues (Andrew Garfield) és Garupe (Adam Driver) atya az egykori mesterük nyomába indul Portugáliából, hogy megtalálják és megtudják mi is történt pontosan.

Innentől kezdve pedig szó szerint és átvitt értelemben is megindul az utazás, ami eleinte csak fizikailag tűnik nehéznek, de a későbbiekben a kezdeti szilárd hit is meginogni látszik. Mindkét papot megérinti az elbizonytalanodás szele, hiszen megannyi szörnyűséget látva és tapasztalva kezdenek eltávolodni Istentől (vagy Isten tőlük), ami természetesen egyfajta kétségbeesést szül Rodrigues és Garupe életében. Ennek ellenére meggyőződésük, hogy tovább kell folytatniuk küldetésüket, de amíg eleinte Garupe tűnik lelkileg gyengébbnek, végül Rodrigues lesz az, aki leginkább meginog hitében. Melyik nagyobb bűn? Ha elhagyjuk Istent, vagy ha az embereket hagyjuk magára? Mi kockáztassuk életünket és hitünket más hívők miatt, vagy mindent áldozzunk fel Isten előtt, akármi történjék is? Ezek a vissza-visszatérő súlyos kérdések feszítik a két papot küldetésük során, de a meghasonulás másképp és más tempóban jelenik meg, mint amire elsőre számítanánk.  Kettejük közül Garfield karaktere az, aki már-már visszatetszően nárcisztikus, néhol arrogáns viselkedésével (Jézushoz hasonlítja magát és élvezi mártír szerepét), majd meghasonulásával egy látványosan nagy ívet ír le a lelki utazás/szenvedés szempontjából, annak ellenére, hogy eleinte ő tűnik megingathatatlannak. Ám a sajnálatos az, hogy Adam Driver karaktere meglepően kevés időt tölt a vásznon, pedig kifejező külseje és karizmája többet érdemelt volna a játékidőben. Andrew Garfield viszont a megosztó, hol ellenszenves, hol pedig tiszteletreméltóan elkötelezett pap szerepében szinte lubickol, amit meggyötrött, csontsovány külseje is csak fokoz, és ugyanez vonatkozik Liam Neesonra is, aki bár csak mellékszereplőként szerepel, addig a kis ideig is erőteljesen uralni tudja a vásznat.

Nem csak témája miatt, de tempóját és atmoszféráját tekintve is különösen magával ragadó film a Némaság, amiben érezhetően néha Scorsese maga is elveszik (hogy ez hiba-e, mindenki döntse el maga), amit már a játékidő hosszán, azaz a két és fél órán is megérez az ember. Ekkora hosszúsággal óvatosan kell bánni, hiszen alapvetően is nehéz falatról van szó, sok párbeszéddel és teológiai eszmecserével. A film hangulata viszont egyértelműen üdítő, a kiváló japán színészek, a helyszín és a film felépítése óhatatlanul is Kuroszava munkáit idézik meg, ami egy Scorsese rendezésével vegyítve enyhén szólva is minőség a vásznon.

 

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/36346/pics/lead_800x600.jpg
adaptáció,dráma,Kritika,Moziba be!,Némaság
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?