Húsz éve várunk erre a vonatra – T2 Trainspotting

A kilencvenes évek manapság elsősorban a nosztalgiázásról és a mára már kínos dolgok felidézéséről szól. De a Trainspotting esetében nem erről van szó, ugyanis Danny Boyle filmje rekordgyorsasággal nőtte ki magát kultfilmmé már húsz évvel ezelőtt is. Ezért is volt várós Rentonék nagy visszatérése, és a múltba révedés nemhogy nem vált kínossá, hanem egy szuper tisztelgés az eredeti film előtt.

Túlzás lenne, ha az hommage szót használnák ebben az esetben, mivel Boyle a saját filmjére reflektál folyamatosan, így talán megengedhető ez az erős kifejezés, főleg, hogy olyan profin és ízlésesen teszi ezt. A T2 gyakorlatilag semmi másról nem szól, csak a visszatérésről. Szó szerint, ugyanis Renton (Ewan McGregor) visszautazik Edinburgh-be, hogy megnézze mit és kiket hagyott hátra húsz évvel ezelőtt, amikor ugye egy rakás pénzzel rövidítette meg drogos barátait. Ő az életet, a családot és a nagytévét választotta, és elhúzott külföldre, de mivel ott sem ment minden úgy, ahogy eltervezte, így visszatért a kiindulóponthoz. Nem csoda, hogy nem mindenki örül a viszontlátásnak (főleg ugye az őrült Begbie nem), de ez is kell, hiszen az alapvetően nem nagy sztorival rendelkező moziba kell egy konfliktus is. Bár ez is elhanyagolható, hiszen senki nem azért ül le a T2 elé, hogy igazi drámát és mélyenszántó mondanivalót tapasztaljon, hanem régi ismerősökkel akar találkozni. Ahogy Renton is.

Boyle ezt maradandóan meg is adja nekünk, ugyanis a nosztalgia itt úgy működik, mint egy hosszan tartó vonatút, ahol sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni már tájakról, beszippant minket a folyamatos vonatkattogás, de a fel-felvillanó ismerős momentumok viszont felráznak és/vagy kizökkentenek a szó legpozitívabb értelmében. A rendező filmjei köztudottan baromi erősek vizuális szempontból, olyan szuggesztív atomszférát tud teremteni, ami ebben ez esetben még inkább kiütközik a játékidő két órájában. Múltidéző, kreatív és könnyed, nem süpped bele önmaga ismétlésébe, minden egyes utalás új formában jelentkezik, akár vadiúj köntösben, egy elkapott pillanatban, akár az eredeti filmből pillanatfelvételek formájában. Mégis meg tud maradni a T2 egy önálló filmnek, annak ellenére, hogy húsz éves elődjéhez nyilvánvalóan szorosan kötődik.

Megérte húsz évet várni erre a vonatra, mert így nem egy erőltetett menet lett a végeredmény, hanem egy parádés utazás Edinburgh utcáin, ahol már nem a drog és a számkivetettség, hanem a múlt árnyai és az újrakezdés a fontos.

 

 

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/35337/pics/lead_800x600.jpg
dráma,Kritika,Moziba be!,T2 Trainspotting
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?