Apa a tyúkokat, anya a sört szerette – Életem Cukkiniként

Ha azt mondjuk animáció gyerekekről és még hozzáadunk egy Cukkini nevű kisfiút is, akkor biztos mindenkinek egy cuki kis gyerekmese jut először eszébe. Nos, az Életem Cukkiniként merőben más, mint amit az első elvárások sejtetnek.

Lehet kicsikről szóló történetet csinálni mézes-mázos köntösbe bújtatva, amitől az embernek csak szimplán jókedve lesz és pár órára csak egyszerűen kikapcsolódik még akkor is, ha már a gyerekkoron rég túl van. És lehet úgy, hogy mély, árnyalt és érzelmes lesz a végeredmény, elsősorban felnőtteknek, gyerekekről. Az Életem Cukkiniként ilyen.

A 9 éves Icare, akit mindenki csak becenevén szólít, egyedül gubbaszt otthon általában, és anyja üres sörösdobozaival játszik. Legféltettebb kincse egy általa készített papírsárkány, amire apját festette szuperhős ruhában és egy tyúkot, mert bár nem ismeri őt, de annyit tud róla, hogy apu szereti a tyúkokat. Egy nap váratlan baleset miatt Cukkini még magányosabb lesz mint volt, és a gyámügyön keresztül egy nevelőintézetbe kerül, ahol egy maroknyi, hozzá hasonló gyerekkel kell tovább élnie.

Az árva gyerekek, a szomorú múlt és a sérült gyermekkor viszont nem egy teátrálisan előadott történetben összpontosul, hanem egy rendkívül finom, érzékeny és borzasztóan szerethető sztoriban, ami bár néhol tényleg szívfacsaró, de melyik nézőt ne érintene meg egy 9-10 éves gyerek szülők nélküli élete, ahol a beilleszkedés, a kisebb hatalmi harcok és a rendszeres abúzusok teszik ki a mindennapokat? Cukkini a rosszból a kisebb rosszba kerülve sem találja helyét, és élete gyakorlatilag a levegőben lóg. De félreértés ne essék, az Életem Cukkiniként nem egy zsigerig hatoló, kőkemény dráma akar lenni egy animációs filmbe bújtatva, csupán egy sallangmentes és keserédes történet elhagyott és árva gyerekekről, amiben a nyomorúságon túl megtalálható a felszabadító humor, a remény és kedvesség is. És itt mutatkozik meg a film ereje: az atmoszféra összetettsége és érzékeny volta, a felemás hangulat a szó pozitív értelmében egyszerű tálalása már a játékidőben is megnyilvánul; csupán egy órát töltünk el ezekkel a gyerekekkel, de mégis akkor hatásuk van, hogy egész napra megmelengetik a lelkünket.

Az Életem Cukkiniként tartalmazza az ilyenkor megszokott kliséket (ellenségekből barátok, zárkózott gyerek végül megnyílik stb..), de a film mondanivalóját és stílusát tekintve ez megbocsájtható bűn, hiszen ami a legfontosabb, az alkotásnak szíve és lelke van, ami nem csak azokra van jótékony hatással, akiknek gyerekei vannak. 

 (Ezt a bejegyzést és más érdekességeket olvashatsz már a movie.hu-n is!)

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/33617/pics/lead_800x600.jpg
animáció,dráma,Életem Cukkiniként,Kritika,mese,Moziba be!
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?