Nem csak fekete és fehér – Az állampolgár

Nem is lehetne aktuálisabb Vranik Roland legújabb filmje. A bevándorlás, elvándorlás, kitoloncolás, a bürokrácia útvesztői és az el- illetve befogadás problémája mindennapos témák manapság, ezért félő volt, hogy Az állampolgár csapból is folyó „migránskérdése” csak tovább fog minket nyomasztani a moziteremben. Nem így lett.

Viszont az alapvetően is bonyolult, kényes és elkeserítő helyzetet nem annál a végénél akarta megragadni, mint ahogy mi azt elsőre gondolnánk. Itt nincs szó fenyegetettségről, terrorizmusról és globális méretű problémákról,hanem a hétköznapi dolgok, egy mondat, egy pillantás, egy ügyintézés az, ami gondot okoz. Vranik Roland nem akar sokkolni (azt megteszi a valóság helyette), nem akar egyik oldalon sem állni, hanem egyszerűen tárja elénk egy ötvenes éveiben járó afrikai férfi, Wilson mindennapos problémáit.

Wilson egy élelmiszerboltban biztonsági őr, aki már évek óta Magyarországon él, dolgozik, beszéli a nyelvet van hol laknia és vannak barátai is. Sikerült beilleszkednie, de ahhoz, hogy teljes életet tudjon élni, meg kell szereznie az állampolgárságot. Mivel ez sokadik alkalommal sem sikerül neki, így kénytelen keresni egy tanárt, Marit, aki segít neki állampolgári alapismeretekből felkészülni, ám a közös tanulásból hamarosan szerelem lesz. Helyzetét nem könnyíti meg Shirin, egy iráni menekült lány elszállásolása sem, akinek nem hogy nincsen semmilyen papírja, ráadásul egy újszülött gyereknek is gondját kell viselnie.

Wilsonék története egy a sok közül, teljesen hétköznapi és sallangmentes, amihez Vranik érezhetően nem akart többet hozzátenni, hiszen az arcok, tekintetek és nem utolsó sorban a sokszor kétségbeejtő helyzetek magukért beszélnek. Ezért is volt jó döntés a rendező részéről, hogy viszonylag ismeretlen arcokkal dolgozzon, illetve a főszerepeket amatőrökre ossza. A konfliktusok nem csak fentről, a hivatal mindenható voltából fakadnak, hanem belülről is kibontakoznak; Mari és Wilson világa, élethelyzete és céljai szépen lassan eltávolodnak egymástól minden igyekezetük ellenére. Ettől az alapvetően is életszagú történet még hitelesebbé válik, és bár nem egy vígjátékról van szó, a sokszor jogosan kínos, kellemetlen jeleneteket jól elhelyezett humor váltja fel, amitől az amúgy nyomasztó történet egy kellemes, fel-felszabadító, a szó pozitív értelmében földhözragadt szellemességgel töltődik fel, annak minden természetességével és keserédes bájával.

Ahogy a hangulatban, úgy a szereplők esetében is megjelenik ez a kettősség, pontosabban az árnyaltság, mivel itt senki sem fekete vagy fehér – ha lehet ezt így mondani. Itt nincsenek gonosz rasszisták és ártalmatlan menekültek vagy épp fordítva, itt szituációk vannak, amiben mindenki a maga szerepében igyekszik teljesíteni: a bevándorlási hivatal ügyintézőjétől kezdve, a vizsgabiztoson át egészen a rendőrökig. Vranik mindkét oldalt bemutatva akar egy emberitörténetet átadni, ahol az egyik legnagyobb gondot a bürokrácia jelenti és ahol fontos tudni, hogy mikor volt a honfoglalás és ki volt Mátyás király, mert szó szerint  és átvitt értelemben is ez befolyásolja a jövődet.

 (Ezt a bejegyzést és más érdekességeket olvashatsz már a movie.hu-n is!)

Fotók: Kiss Nelly

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/33474/pics/lead_800x600.jpg
Az állampolgár,dráma,Kritika,Moziba be!
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?