Koltai Róbert búcsúbeszéde Józsa Imre temetésén

Az alábbiakban Koltai Róbert megható és szívbemarkoló búcsúbeszédét olvashatjuk, amelyet a nemrég elhunyt barátja és kollégája, Józsa Imre temetésén hallhattak a jelenlévők a színművésztől.

"Drága Imre, felejthetetlen kollégánk és barátunk!

Korán, nagyon korán távoztál, s veled a sok-sok ragyogó, általad megformált színpadi alak, melyeknek te adtál életet, mindannyiunk, és főleg a közönség örömére. Olyan színész voltál - kiváló művész-, akinek piros betűs ünnep volt az este, amikor színpadra léphetett.

Felsorolhatnám jobbnál jobb alakításaidat, melyekkel évtizedeken keresztül nevettetted, és ha kellett, ríkattad meg a József Attila Színház közönségét. Elmondhatnám, hogy százezreknek Petőfi Sándorként maradtál meg emlékeiben. Szólhatnék emlékezetes szinkron-varázslataidról is, amelyek után most már örökre a te hangodon halljuk a világ kiemelkedő filmszínészeit. Most mégis az együtt átélt utóbbi 18 év személyes emlékeiről szeretnék beszélni, amelyek már végképp összekötnek Veled.

Balfácánt vacsorára gyönyörű komédia, benne 18 év, 374 közös előadás. Te, Imi az óriási komédiás, Chevalt, az adóellenőrt játszottad. Úgy kacagtattad meg már belépésed pillanatában a közönséget, hogy közben megállt a szívverésük. És nekünk, partnereidnek is. Ahogy körbevizslattad a szobát, ahogy macska- egér harcot vívtál - hihetetlen váltásokkal Kern Andrissal, Besenczi Árpáddal és velem - a fuldokló nevetés-viharban estéről- estére, azzal felejthetetlen szobrot állítottál minden - egyébként elátkozott - adóellenőrnek. Ezzel az alakításoddal elnyerted 12 éve a VIDOR Fesztivál legjobb epizód-alakítás díját, és a sors fintoraként ugyanitt, az Oscar előadás után, életed utolsó hónapjaiban, megkaptad a fesztivál Életmű-díját is. Az állami díjak, amiket „úgy adnak”, sajnos elkerültek, de azokat többnyire a politika osztja!

Az utóbbi két év igazi hőssé emelt, Imi! Aggódva figyeltünk! Napról napra küzdöttél a betegséggel, és néhány órára mindig Te győztél. Amíg az előadás tartott, bírtad erővel, koncentrációval, varázslattal. Reménykedtél, reméltük, hogy ősszel folytatjuk a 375. előadással. Sajnos október közepétől újra támadott a betegség.

Igazi nagy színész voltál. Szigorú, ha féltetted, egy-egy mozzanatát a szerepednek, főleg a kimunkált poénjaidat. Olyankor keményen villant a szemed! A darab vége felé a rommá csalt adóellenőrt, Téged próbállak, próbáltalak barátként vigasztalni azzal, hogy „Legyél már férfi!”, mire te: „Kinek? Neked?!” és ezután kis tasli helyett többnyire hatalmas pofont kaptam tőled, mert nem bírtál kamuzni. Mindig fájt, de jó volt, jól esett!

Eszembe jutott a Liliom vége, mikor a Liliom által megütött kislánya, azt kérdezi az édesanyjától, „Anyám, lehet az, hogy megütött az az ember, és nekem nem fájt? – Igen, lehet fiam… megütik az embert és… és az nem fáj!

Drága Imi, Józsa Imre, csodás magyar színész, nyugodj békében!" 

Címkék: Gyász
http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/31856/pics/14795831305602645_800x600.jpg
Gyász
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Kapcsolódó blogbejegyzések

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?