Ez a doki ütős koktélt adott be nekünk – Doctor Strange

Nem vagyok egy nagy képregény rajongó, ebből következik, hogy a képregényfilmeket sem várom remegve soha, de a Doctor Strange egy kicsit más volt. Nem a történet miatt és nem is az esetleges újdonságok miatt, hanem leginkább a színészek és a látványvilág miatt volt egy kicsit várós ez a film, és a végeredményt elnézve ez tényleg egy nagyon ütős cucc lett.

Persze, a helyén kell kezelni az effajta mozikat, hiszen ezek alapvetően a szórakoztatásra épülnek és természetesen a hatalmas Stan Lee-féle képregény univerzumra, ami kb olyan, mint egy Barátok közt (remélem nem sértek meg ezzel senkit), minden mindenkivel bratyizik vagy épp utálkozik, és az tuti, hogy előbb utóbb a karaktereknek lesz egymással dolguk. Doctor Strange (Benedict Cumberbatch) is egy ilyen figura; a volt agysebész, aki egy autóbaleset következtében úgy megsérül, hogy nem tud többé műteni, és miután nem tud rajta segíteni a nyugati orvoslás, így a keleti tanokhoz fordul. Nepálban meg is találja azt a mestert (Tilda Swinton), aki segít neki a különleges tudást elsajátítani, aminek következtében Strange nem csak szuperképességű varázsló lesz, hanem egyből össze is akad a bajsza egy régi tanítvánnyal (Mads Mikkelsen), aki a sötét erőt akarja rászabadítani a Földre. Nincs más hátra, mint a Jó és a Gonosz küzdelme a világ megmentéséért.

Eredeti, nem? Nem, de nem is kérhetjük ezt számon egy ilyen műfajú történeten, hiszen ami kell, hogy legyen egy grandiózus Marvel-filmben az mind megvan, sőt, még talán jobban is. Talán ez az egyik legbrutálisabb képi világgal megalkotott szuperhősös mozi (pedig azért akad abból bőven, ha csak az elmúlt pár év filmtermését nézzük), ami a Harry Potter-féle világot ötvözi a Nolan-féle Eredettel. A film nagy részében multiverzumokban és idősíkokban ugrálunk, a tér meggörbül és tükröződik, New York, London, Hong Kong darabjaira hullik, majd újra felépül, mindezt úgy, hogy sokszor azt sem tudjuk mi történtik, csak egyszerűen marha jól néz ki. És ez az, amit a magam faja képregény-laikus várt ettől a filmtől, és Strange tényleg elvarázsol minket ebben a tömény és pörgős két órában.

Könnyű dolga is van, de ehhez azért nem csak a CGI-mesterek gondos munkája, hanem a szereplők nagyszerű játéka is sokat hozzáad. Elsősorban persze Cumberbatch, akit eddig nehéz lett volna elképzelni ilyen jellegű filmben, de szinte lubickol szerepében, hiteles és kisujjából kirázza ezt is. Swinton és Mikkelsen karakterei a történetből adódóan a konyhafilozofáláson kívül sokat nem tesznek hozzá a sztorihoz, de látványuk bármikor, bárhol üdítő színfolt, és még akkor is zsenik, ha csak meg kell inniuk egy pohár vizet. Lássuk be, Robert Downey Jr.-ok ide, Chris Hemsworth-ök oda, a Cumberbatch-Mikkelsen-Swinton trió az eddigi legüdébb színfoltja a Marvel-univerzumnak, és az univerzumot figyelembe véve ennek nem is lesz vége, mert Strange a képregények alapján a Bosszúállók élére állva folytatja tovább a már ismerős munkáját, és ezért is volt olyan fontos, hogy a Doctor Strange nagyot szóljon. Ez meg is történt, vagyis a stafétaváltás zökkenőmentesen zajlott le, így amíg ők újra és újra megmentik majd a Földet, addig mi újra és újra csak nézünk, mint a moziban.

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/31515/pics/lead_800x600.jpg
Doctor Strange,fantasy,képregény,Kritika,Marvel,Moziba be!,szuperhős
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?