Családi tűzfészek – Ernelláék Farkaséknál

Mindig izgalmas és örvendetes, ha olyan film készül el, ami nekünk és rólunk szól. Ami a világunkat, a mi problémáinkat tárja elénk kellő cinizmussal és iróniával, így megvan az esélye annak, hogy (görbe) tükröt tartson elénk, akkor is, ha ez nem feltétlenül kellemes érzés. De tény, hogy betalál.

Nem kertel, kendőzetlenül bemutatja az árnyoldalt is

Két évvel ezelőtt a szárnyait bontogató, az élet útvesztőiben és a (késői) felnőtté válásban helyt álló friss harmincasok történetét vászonra vivő Reisz Gábor-film, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan hatalmas telitalálat volt, most pedig Hajdu Szabolcs szintén kis költségvetésű mozija az, ami egy idősebb korosztályt, a negyveneseket veszi górcső alá. Az eredetileg színdarabnak megírt történet stílusában is hajaz eredeti formájára, mivel egy kamaradarabról van szó, ami egy lakásban egy család egy napját tárja elénk, de sokkal messzebbre mutat. A hétköznapi problémáktól egészen a múltba nyúló, lappangó testvéri rivalizáláson, sértettségen és irigységen át, a külföld/itthon maradás kérdéséig sok témát feszeget, ám nem akar mindentudó szerepben tetszelegni. Ahogy a hétköznapi emberek, úgy Hajdu karakterei sem tudják mindenre a megoldást, szoronganak, bizonytalanok, esendőek, de mégis szerethetőek. Olyanokat is ki mernek mondani, amit mi nem, ezáltal nem csak kegyetlenül betalál (akár a gyerekvállalásról, akár egymás iránti bizalmatlanságról legyen szó), hanem szembesít is. Ez a kettősség teszi a helyzeteket és a szereplőket is izgalmassá, mivel magunkra és környezetünkre ismerünk.

Ellenszenves és mégis szerethető karakterek

Ez is volt a cél, hiszen a színdarabból filmmé kinőtt történetnek Hajdu nem csak írója, főszereplője, hanem rendezője is, ami – a történethez híven – kifejezetten családias formában készült el, ugyanis a rendező saját otthonában, feleségével és állandó színészével, Török-Illyés Orsolyával és két gyerekükkel dolgozott. A Filmalap közbenjárása nélkül készült mozi, Hajdu volt diákjai, barátai és családja pedig rá is nyomták bélyegüket a végeredményre, hiszen így igazi szerelemgyerekké vált az alkotás.

A Karlovy Vary-ban a legjobb filmnek járó Kristályglóbuszt elnyerő és a miskolci CineFesten is jutalmazott mozi sikere egyértelmű, hiszen - amit már a készítés körülményei is mutatnak – nem nagyot akar mondani és mutatni, hanem olyan örök érvényű problémákra és helyzetekre akarja felhívni a figyelmet, amik állandóan jelen vannak, ezáltal – bár jelen esetben a negyvenes korosztályról van szó – a fiatalok is értik, megértik.

A fiatalabb generáció is megtalálja az ismerős pontokat

Őszinte, hol kínos, hol pedig keserédes sztori, amiben kicsit mindannyian részt veszünk, így az Ernelláék Farkaséknál kicsit mindannyiunké.

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/30698/pics/lead_800x600.jpg
CineFest,díj,dráma,Ernelláék Farkaséknál,Fesztivál,Kritika,Moziba be!
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?