Te min játszol? – Sing Street

Vajon miért van az, hogy a zenészek vonzzák a csajokat? És miért van az, hogy zenélni menő? Mert kreatív, hangos, feltűnő? A zenét – legyen akármilyen stílus is – mindenki szereti, így szívesen párosítunk hozzá pozitív tulajdonságokat. A Sing Street egy zenés film és itt is működik ez a kötelék: zene, menőség és nem mellékesen egy jó sztori.

Úgy látszik az, hogy ha egy fiú meg akar hódítani egy lányt, akkor legkönnyebben zenével hívhatja fel magára a figyelmét elég időtállónak tűnik, hiszen a nyolcvanas évek Dublinjában a 15 éves Conor (Ferdia Walsh-Peelo) is így gondolja, amikor meglátja leendő szerelmét, Raphinát (Lucy Boynton) a suli előtt. Conor nincs éppen könnyű életszakaszban, mivel szülei éppen válófélben vannak, egy új, szigorú iskolába íratják be, és társai is csak szekálják. Ezért derült égből a villámcsapásként lép életébe az első szerelem, ezáltal pedig a(z örök szerelem) zene.

John Carney rendezőtől nem állnak távol a romantikus zenés filmek, hiszen a háta mögött olyan mozik vannak, mint a minimális költségvetésből készült Egyszer, ami hatalmas sikereket ért el, majd megpróbálkozott Hollywooddal is és Mark Ruffalo és Keira Knightley főszereplésével a Szerelemre hangszerelve is egy minőségi darabnak számított ebben a műfajban.  A Sing Street ezúttal 1985-be, és a kamaszkorba visz vissza minket, minden bájával, nyűgjével és könnyedségével. Bár nem egy újkeletű történet bontakozik ki - vagyis a fiú és lány egymásra találása, önmaguk definiálása, a kitörés, elvágyódás valami jobb, lehetőségekkel teli helyre (amit jelen esetben a nagybetűs, tengerentúli London testesít meg) - a játékidő során, mégis friss, kedves, humoros mozit kapunk, nem utolsó sorban egy nagyszerűen leírt korrajzzal, ami felvonultatja az akkor beindult híres MTV-korszakot, a legmenőbb videoklipekkel és zenekarokkal, mint például a Duran Duran és a The Cure.

A hirtelenjében összeverbuvált zenekar önálló klipjei és zenéi is tökéletesen illeszkednek ebbe a miliőbe, így a film végig összhangban marad magával,  egyszer sem érezzük, hogy erőltetett, vagy mű lenne, hanem megmarad olyannak, mint amilyenek szereplői is: őszinte és fesztelen, nem mellesleg nagyszerű alakításokkal és zenékkel, vagyis el lehet mondani, hogy a Sing Street nem csak 1985-ben, hanem 2016-ban is jól szól.

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/29558/pics/lead_800x600.jpg
Kritika,Moziba be!,romantikus,Sing Street,zene
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?