Kezdetben prostikat futtatott, mára már egy joviális öregúr, de még mindig menő

A strici, a gengszter, a megoldóember, Mr. Fehér, Judás, a Sátán. Sokszor utáljuk, őt viszont nem lehet nem imádni. James Dean és Marlon Brando akart lenni, végül egy merőben más karakter vált belőle. Egy vérbeli brooklyni figura, aki nem véletlenül Scorsese-filmekkel futott be. Harvey Keitel 77.

Még a sulit sem járta ki, de már 16 évesen beállt a haditengerészethez, majd leszerelés után bírósági rajzoló és női cipő árus lett. Ezek után iratkozott csak be az Actor’s Studioba, hogy kitanulja a színészmesterséget. 1965 volt az az év, ami egyfajta mérföldkövet jelentett számára, ugyanis ekkora talált egy újsághirdetést, ahol egy New Yorki rendező keresett színészeket filmjéhez. A film a Ki kopog az ajtómon?, az a bizonyos rendező pedig Martin Scorsese volt. Az 1967-es film után egy hosszú közös munka vette kezdetét a kezdő színész és a direktor között, így olyan filmek születtek meg, mint az Aljas utcák (1973), Alice már nem lakik itt (1974), Taxisofőr (1976), Zuhanás a szerelembe (1984), vagy a Krisztus utolsó megkísértése (1988).

A hetvenes évek volt Keitel nagy időszaka, hiszen ekkor vált népszerűvé a mára már klasszikusnak számító Scorsese-filmekkel (hogyan is felejthetnénk el a szívből utált stricit a Taxisofőrből?), így a szakma is felfigyelt már rá, és például a New Yorki Filmkritikusok díját is bezsebelhette.

A Taxisofőrben De Niroval

A nyolcvanas évek holtpontot jelentett számára, ugyanis hiába szerepelt olyan mozikban, mint a Zuhanás a szerelembe, a Nagyokosok, vagy a Krisztus utolsó megkísértése, és dolgozott (sokadjára) Scorsese-vel, Robert De Niroval, Danny DeVitoval és Jack Nicholsonnal, a szakma és közönség reflektorfényéből kikerült.

A Ponyvaregényben, mint a megoldóember (John Travoltával és Samuel L. Jacksonnal)

Úgy tűnik, ahogy váltakoztak az évtizedek, úgy változott jó vagy rosszabb irányba Keitel karrierje. Ugyanis a kilencvenes évek újra fordulatot hozott a színésznek, hiszen 1991-ben a Thelma és Louise, majd a szintén ugyanebben az évben kijött Bugsy című film megint előtérbe emelte őt, olyannyira, hogy a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjra is esélyes volt. Bár a jelölést nem váltotta aranyszoborra, ez mit sem számított, hiszen jött 1992-ben egy viszonylag ismeretlen figura, bizonyos Quentin Tarantino, aki felkérte a Kutyaszorítóban Mr. Fehér szerepére, majd nem sokkal később a Ponyvaregény megoldóemberének, Winston Wolfe karakterének megformálására. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, és a mai napig szinte évente ontja a filmeket.

Ahogy striciként utáltuk, olyan stílusos volt a Tarantino-mozikban, őserőt és mégis érzelmeket sugárzott a Zongoraleckében, kőkemény és kitartó papot az Alkonyattól pirkadatigban, és egy amerikai tisztet a Szabó István által rendezett Szembesítésben.

Sokoldalú, örökké menő, még így, 77 évesen is. Boldogat, Mr. Keitel!

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/27235/pics/14631470163064184_800x600.jpg
szülinap,Vegyes vágott
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?