Szeressük egymást gyerekek! Ja, mégsem – A kommuna

Sok jó ember kis helyen is elfér. Idilli és naiv elképzelés ez, hiszen tudjuk, hogy önző és gyarló az ember, hiába jószándékkal van kikövezve az az gondolat, hogy minden szép és jó lesz, ha sok különböző figurát zárnak egy helyre.

Mert hiába hetvenes évek, és hiába a kiegyensúlyozott Dánia, valahogy akkor is elcsesződik valami, valamikor. Erik (Ulrich Thomsen) nem az a tipikus hippi prototípus, inkább annak ellentéte; egy, a gyökereihez ragaszkodó, de praktikus építész, aki örökségét, egy családi házat készül eladni. Felesége (Trine Dyrholm) viszont jódolgában nem tud mit kitalálni, így pattan ki fejéből az ötlet: „költözzünk össze egy jó nagy házba mind!”, amire érdekes módon Erik kb egyből rá is bólint, így a kis baráti társaság apraja-nagyja el is foglalja helyét, a hirtelen megalakult kommunában. Így éldegélnek békésen, hippisen, afféle Christiania kistestvéreként, de a sok érzelem (és a túl kevés fű) meghozza gyümölcsét, a kommuna szétesni látszik, a nagy kérdés pedig adott: hogyan tovább?

Egy mikrotársadalom akkor izgalmas, ha van benne bonyodalom, feszültség, problémák, megoldások, dinamika stb. Mint egy sajátos valóságshow, de igazi drámával, hullámvölgyekkel, hullámhegyekkel, végkifejlettel. Legalábbis az ember ezt várná el egy olyan nagyszerű rendezőtől, mint Thomas Vinterberg, aki nagyon érzi, és nagyon tudja hozni a dán drámát (gondoljunk csak a Születésnapra, vagy A vadászatra). Ennek okán pedig A kommuna is kimondottan várós film volt, hiszen rengeteg lehetőség van a történetben, a dán minőség (akár színészek terén) pedig nem kérdés. Mégis valami történt, pontosabban nem történt, mert A kommuna egy elnyújtott, unalmas tét nélküli film lett, ami csak néhol, elég halványan mutatott fel bármit is abból (a fent felsoroltak közül), ami igazán erőssége lehetett volna.

A dráma, fesztültség, ami például a Születésnapnál olyan zsigeri volt – hogy ha már az összezártság és a család témájánál maradjunk – itt teljesen eltűnt, ami meg észlelhető, az viszont totálisan súlytalan. Ebből adódik az is, hogy a másfél órás játékidő sokkal többnek hat, annak ellenére is, hogy az ember nagyjából háromszor hiszi azt, hogy már vége van, de mégsem. Mintha Vinterberg nem szívesen válna meg a történettől, vagy a szereplőktől, pedig bár tenné, hiszen a nézőnek egyikőjük sem lesz szimpatikus, érdekes meg pláne nem.

Borzasztó nagy kár A kommunáért, tudva, hogy milyen gárda állt mögötte, de ez most valahogy túl könnyedén lett elkészítve, félvállról vett alkotásnak tűnik. Így pedig hiába akartuk szeretni, sajnos nem ment, pedig ha már hippikről van szó, akkor legalább ennyi kellett volna.

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/27026/pics/lead_800x600.jpg
A kommuna,dráma,Kritika,Moziba be!
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?