Zsigerig hatol a néma kiáltás – A törzs

Beilleszkedni nehéz. Kívülállónak lenni még nehezebb. Szergej újfiú egy olyan mikrotársadalomban, ahol a testi fenyítés, a prostitúció és a bűn az alapja mindennek. A törzs tagjai egytől egyig tinik, és siketnémák. Nincsenek szavak, csak tettek, de azok olyan súlyosak és sötétek, mint az ukrán tél, és nyomorúság.

A néző pedig ebbe a világba csöppen bele, úgy, ahogy Szergej is, csak amíg ő egyre feljebb kúszik a hierarchia létráján, addig mi még sötétben tapogatózunk, ugyanis nincsen szöveg, egyetlen szó sem, csak a pofonok csattannak és néha bekúszik egy-egy elhaló sikoly.

Egy bentlakásos iskola lakói azzal próbálnak pénzt keresni és okoskodni kilátástalannak tűnő helyzetükben, hogy rabolnak és lányokat futtatnak. Szergej elég gyorsan beilleszkedik, de mikor beleszeret az egyik prostiba, Annába, akkor az addig jól átlátható, de kegyetlen rendszer felborulni látszik, és a törzs kiveti magából a fiút.

A törzs nem története miatt kiemelkedő, bár kétségkívül beránt és zsigerig hatol. Hatásos, egyszerű, erőteljes és ezt úgy éri el, hogy a lehető legletisztultabb, sallangmentes formában tárja elénk az eseményeket. A történet adott, de a kivitelezés viszi hátán a filmet, főleg úgy, hogy aki nem ismeri a jelnyelvet (pláne nem az ukránt), az is megérti minden mozzanatát. Különleges élmény, mert az apró mozzanatokra, gesztusokra, képekre fókuszál az ember, a szavak egy idő után nem is hiányoznak. Bár eleinte természetesen szokatlannak hat ez a filmes megoldás, de a készítők célja – miszerint mindenki bármiféle magyarázat nélkül megértse a filmet – eredményes, amiben a már említett egyszerű, letisztult szerkesztés adja a fő lökést. A hosszú, kitartott, sokszor vágásnélküli jelenetek nem csak még inkább a szemünkre hagyják a fő munkát, hanem ezeknek köszönhetően Szergejék bűnözéstől és szexualitástól túlfűtött világának is jobban részesei leszünk. Az egyszerű, de hatásos fogás pedig bőven elég arra, hogy egy különös élményben részesüljünk, ahol a tetteknek még nagyobb súlya lesz, a sírás és pofonok hangja még jobban gyomorba vág.

Egy sötét történet nagyszerű, minimalista alakításokkal, amiben bár igyekszünk a törzs tagjaivá válni két óra erejéig, de (szerencsére) állandó részeseivé nem válunk. Kísérletnek viszont mindenképp érdekes, és érdemes megtapasztalni ezt a nézői szerepet is.

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/26821/pics/lead_800x600.jpg
A törzs,dráma,Kritika,Moziba be!
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?