Erőlködésnek nyögés a vége – Batman Superman ellen - Az igazság hajnala

Ezzel a találó mondattal lehetne jellemezni a legújabb szuperhős filmet, mert bár van itt minden, mi szem-szájnak ingere, a hangos robbanások, látványos küzdelmek és magasztos gondolatok összességében csak egy halk pukkanásként álltak össze Zack Snyder filmjében.

Snyder nem először találkozik ezzel a műfajjal, hiszen a DC égisze alatt már három éve megcsinálta Az acélembert Supermannel (Henry Cavill) a főszerepben, és mivel az is inkább röhejesre, mint lenyűgöző hőseposzra sikeredett, így nem csoda, hogy Az igazság hajnala is folytatta ezt az utat. Annak ellenére, hogy a reklámhadjárat, az előzetesek, és egyéb infók azt a látszatot keltették, hogy ez bizony maga lesz a nagybetűs MOZI, Batman és Superman összecsapását évekig fogjuk emlegetni, a látvány és a főgonosz mindent felülmúl, és a többi kötelező duma, amit ilyenkor szokás nyomatni a várakozó rajongóknak. A reklám be is jött, hiszen rengetegen izgatottan várták a filmet, viszont visszájára sült el a dolog, mert Az igazság hajnala korántsem lett akkora robbanás, mint azt várni lehetett. Helyette inkább csak egy pukk lett, amit még a 3D sem mentett meg az egysíkúságtól.

Batman (Ben Affleck) utálja Supermant, mert az csak a saját feje után megy, és harcai közben rengeteg ember és város elpusztul, és amúgy sem igazi emberről beszélünk, ezért tartani kell tőle. Ezért Batman ki akarja ütni a nyeregből a földönkívülit, de persze ez sem lesz könnyű, hiszen Supermant csak a kriptonit pusztíthatja el. A viszályba még persze Lex Luthor is becsatlakozik, így az emberek védelmében megindul a pusztítás. Ironikus.

És ez olyan egysíkúság, ami extrán bosszantó, hiszen Snyder rengeteg ziccert kihagy, pedig annál, hogy két szeretett szuperhős szerepel egy filmben, nem lehet többet kérni. Lehetőségek tárházát tartogatta a film, mind látvány, mind etikai kérdések felvetése szempontjából, ehelyett viszont közhelyes okoskodást ültettek a főszereplők szájába, ami nemhogy komolyan nem vehető, de még kínosnak is hat. Ugyanis a film halálosan komolyan veszi magát, viszont ahhoz, hogy ezen ne röhögjön az ember, valamiféle háttértartalommal is kéne bírni, ám ezek itt legfeljebb csak mondvacsinált okok voltak. Ugyanis elég nehéz bármelyik szuperhősnek is drukkolni, ha ez egyik egy halom embert kinyír egy-két megmentésre szorulóért cserébe, a másik meg emiatt neheztel rá, ám ő sem különb, hiszen ő meg antiszociális barlanglakóként megkínozza a rosszfiúkat. Egyik sem szimpatikus, mindkettőtől inkább jobb, ha tart az ember, így a morális kérdések is értelmüket vesztik, pláne akkor, ha azt egy kattant gonosz, Lex Luthor (Jesse Eisenberg) hangoztatja, miközben ő is csak pusztítást hagy maga körül.

Persze, ez a műfaj nem a mély gondolatok tárháza elsősorban, csak akkor nem kéne azt a látszatot sem kelteni. Inkább koncentráljunk arra, ami ennek a zsánernek az erőssége: a látvány és az akciójelenetek ugyanúgy, ahogy Az acélember esetében, itt is unalmassá válnak elég gyorsan, mivel az oda-vissza földbe/falba döngölés nem egy izgalmas harcmodor és ezen még az sem segít, ha Wonder Woman (Gal Gadot) besegít a pasiknak. Viszont kétségkívül az ő és a többi szuperhős finom, könnyed beépítése a filmbe sikerült a legjobban Az igazság hajnalában, ami szépen meg is alapozta a további DC-filmeket.

Vagyis kétség sem férhet hozzá: Aquaman, Wonder Woman és a többiek jönnek megállíthatatlanul, így már nem csak a Marvel, hanem a DC is beizzítja a rakétákat. Remélhetőleg a legközelebbi már tényleg robbanni fog pukkanás helyett.

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/26084/pics/lead_800x600.jpg
akció,Batman Superman ellen - Az igazság hajnala,DC,képregény,Kritika,Moziba be!,szuperhős
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?