Coenéknél már megint mindenki hülye – Ave, Cézár

Ethan és Joel Coen nem tipikus hollywoodi filmesek, mégis imádja és elismeri őket a szakma. Legújabb filmjük pedig pont ezelőtt a hollywoodi álomgyár előtt tiszteleg, vagy éppen gúnyt űz belőle. Mert egy vérbeli Coen-film nem maradhat szatíra nélkül.

Az Ave, Cézár az ’50-es évek filmgyártását, és annak minden kis esendő báját mutatja be színes-szagos módon. Van itt minden, mint egy vurstliban: giccses táncbetétek, bárgyú dalok, csillivilli díszletek, a musical és western fel-felvillanása, a belterjes szakmabeli estélyek és természetesen a háttérben ügyködő kommunisták. Ugyanis a kor egyik nagy sztárját, Baird Whitlock-ot (George Clooney) elrabolják a komcsik egy forgatásról, és egy rejtélyes amerikai színész otthonában próbálják meggyőzni, hogy az a rendszer, aminek ő is részese, rossz, álljon át a „másik oldalra”. Eközben a filmgyár „mindenese”, Eddie Mannix (Josh Brolin) próbálja valahogy visszaszerezni főszereplőjét, emellett pedig meg kell küzdenie az apró-cseprő problémákkal, mint például a rámenős újságíróval, egy inkompetens színésszel és egy kedvező állásajánlattal.

Mint minden Coen-filmben, természetesen itt is mindenki zakkant, és mindenki ismert, bár az, hogy egy párperces jelentéktelen szerep kedvéért miért kértek fel neves színészeket, teljesen indokolatlan, és a rendezők esetében felesleges, ugyanis ők már egyfajta garanciát jelentenek, nem kell az a nagy sztárparádé. Szó se róla, aki bekerül egy Coenék által rendezett filmbe, rendszerint brillírozik is, ahogy itt a Magic Mike-kal híressé vált Channing Tatum (bár leginkább itt is csak táncol, csak nem úgy), vagy Ralph Fiennes is üdítő színfoltot jelent. Viszont a celebcunami kissé háttérbe szorítja magát a sztorit, ugyanis az Ave, Cézár nem egy egységes mozi, inkább nevezhető szkeccsfilmnek. Szép ívű történetet nem kapunk annak ellenére sem, hogy a George Clooney-Josh Brolin-féle főszál megmarad, mégis sokszor jelentéktelenné válik, és a háttérbe szorul, helyette pedig az apróbb gegek és dalok uralkodnak. Persze nem szabad elmenni amellett a tény mellett, hogy ez az adott kor kifigurázása/fricskája, és ebből a szempontból jogosak is a hosszúnak tűnő, ám nagyon szépen kidolgozott „klipek”, csakhogy mégis szokatlannak és lassúnak hatnak a film összességét tekintve.

Az Ave, Cézár így egy nagyon profin kidolgozott mementója a hollywoodi filmgyártás aranykorának, ám megszokott mozifilmet ne várjunk tőle. Az ismerős abszurd humor és giccs viszont nagyszerűen egymásba simulnak, ám a történet minimalista mivolta miatt inkább azoknak fog bejönni a hangulat, akik a rózsaszín köddel átitatott musicalekért vannak oda.

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/25276/pics/lead_800x600.jpg
Ave, Cézár,dráma,Kritika,Moziba be!,vígjáték
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?