Mi volt előbb, a patás tyúk vagy a mutáns tojás? – Férfiak és csirkék

Már nyáron láttuk, ugyanis félő volt, hogy nem jut el a hazai mozikba. De végül mégis megérkezett hozzánk a dán abszurd humor újabb képviselője. Augusztusi kritikánk újra:

Evolúció, bibliai történetek, filozófia és egy kis agresszivitás. Ezek is csak egy dán történetben férhetnek meg kényelmesen egymás mellett. És ha már dán film, akkor mondanom sem kell, hogy minőség, fanyar humor és naná, hogy Mads Mikkelsen.

Anders Thomas Jensen, a hibátlan Ádám almái után megint egy nagyszerű keserédes vígjátékkal rukkolt elő. A Férfiak és csirkék (már a cím miatt is megnézős) mintha a tíz évvel ezelőtti film testvére lenne; ahogy az Ádám almáiban a hit különböző aspektusait ismerhettük meg, úgy legújabb alkotásában a hovatartozás, és a gyökértelenség problémáját járja körbe a rendező.

Egy testvérpár, Gabriel (David Dencik) és Elias (Mads Mikkelsen) apjuk halála után egy üzenetben értesülnek arról, hogy igazából apjuk nem is az igazi apjuk, illetve anyjuk kilétét pedig homály fedi. Hamar kiderítik, hogy az igazi apa egy kis szigeten él, és Gabrielhez hasonlóan szintén tudós, csak ő nem a szellemi tudományok, hanem leginkább a biológia és genetika doktora. Elindulnak hát megkeresni igazi szüleiket, bár apa helyett csak három zakkant férfira bukkannak, akik tagadhatatlanul hasonlítanak Gabrielékre; rondák, nyúlszájúak és hasonlóképpen gyagyák. Egyértelműen Gabriel a legtalpraesettebb ötük közül, így ő lesz az, akit nem hagy nyugodni a sok furcsaság a ház körül, mint például a szokatlanul sok szabadon élő háziállat, illetve egy-egy patás csirke, vagy mutáns hattyú. Tehát megindul a kutakodás, hogy kik is ők valójában, mi a baj velük, és apjuk igazából mit is művelt velük.

Egyfajta rendhagyó Noé bárkája történet ez, ahol a rejtélyes apa maga köré gyűjt rengeteg állatot és kiválaszt pár embert, akik majd benépesítik az alapvetően 40 fős szigetet. Ahogy Jensen az Ádám almáiban, úgy itt is belehelyezi az abszurd történetbe a bibliai párhuzamokat (evolúciós vita, bibliai történetek felolvasása, Gábriel és Éliás nevek), amik nagyon szépen kiegészítik, illetve kiegyensúlyozzák egymást. A vicces és sokszor groteszk jelenetek nem sértik a hittel kapcsolatos részeket, legfeljebb csak szürreálissá teszik azokat. A finom párhuzamok a komoly és komolytalan között jó ütemben váltogatják egymást; a Férfiak és csirkék látszólag bugyuta emberek ügyefogyott mindennapjait meséli el, ám – mivel egy dán filmről beszélünk – ennél ez sokkal több. Színészi játék nélkül csak egy jó alapsztorit kaptunk volna kihasználatlanul, viszont Jensennek kiváló érzéke van a színészgárda összeállításához. Ez most sem volt másként; az öt főszereplő közül mindenki egytől egyig a maximumot hozza; és mivel tudjuk, hogy sosem szabad fullban nyomni a kretént, így ők sem teszik. A hullámzó, hol túlképzett egyetemi professzor szintjén, hol pedig egy ötéves gyerek módjára viselkedő szereplők alakítása nagyszerűen el lett találva. A már említett kettősség a történetben, a komoly és komolytalan váltakozása a színészek esetében is megjelenik, így még inkább együtt élnek a sztorival.

Talán a mozi egyetlen gyengesége a film keretéül szolgáló narráció. Jensen árnyalt és összeszedett sztorijaihoz és dialógjaihoz képest kissé giccsesnek tűnik, viszont mégis megbocsátható, mivel azért abban talán mindenki egyetért, hogy család, szeretet és gyökerek nélkül csak félemberek lennénk. Vagy félcsirkék.

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/19808/pics/lead_800x600.jpg
dráma,Férfiak és csirkék,Kritika,Moziba be!,vígjáték
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?