Karcol a tű és a zene

A ’60-as, ’70-es évek Amerikája pezsgett nem csak politikai, hanem zenei téren is. Nagy változások történtek ebben az időszakban, dúltak a háborúk és a szerelem, a lázadás és bulik. Hálás feladat egy rendezőnek ezt az időszakot felidézni és vászonra vinni, főleg annak, akit úgy hívnak: Martin Scorsese.

A Bakelit egy lemezkiadó cég fejéről, Richie Finestráról (Bobby Cannavale), a pénz, kokó és siker hajhászásáról szól lényegében, ami természetesen ebben a közegben számos egyéb eseményt és problémát von maga után. Bár ez a kiindulási pont elég elcsépeltnek tűnik, de ha azt vesszük, hogy a jó öreg Marty ül a rendezői székben és Mick Jagger a sorozat szellemi atyja, akkor már tudhatjuk, hogy csalódni nem fogunk.

Nem hiába előzte meg nagy várakozás a premiert, hiszen az már az előzetesből is kiderül, hogy itt kőkeményen szól a rock ’n’ roll, rengeteg a buli, és mindenki nagyon, de nagyon fasza. Mert egy Scorsese film ilyen: stílusos, laza, fenyegető és rendkívül erős és eltalált atomszférával bír. Bár sorozatról van szó, nem véletlenül emlegetek filmet, hiszen az első rész két órásra sikeredett, ami elsőre soknak tűnhet, de nem akkor, ha egy rendezőzseni csinálja. Önálló filmként is megállná a helyét a Bakelit premiere, ami nem meglepő, mivel 2008 körül a sorozat helyett filmet terveztek volna a sztoriból, csakhogy a gazdasági válság közbeszólt. De mivel olyan ütős az alap, így szerencsénkre nem adták fel a projektet, így elkészült majdnem 10 évvel később ebben a formában.  

Persze, tudjuk, hogy a pilotnak mindent vinni kell, ezen áll vagy bukik a sorozat további sorsa, ám itt ennél többről is szó volt.  Érezhetően mindent beleadtak a készítők, például ugye Scorseset kérték fel az első rész dirigálására, aki ennek a kornak és New Yorknak szakértője, így egyértelműen visszatért filmes gyökereihez, és újra A városban van, megidézi egyik legnagyobb klasszikusát, a Taxisofőrt, majd a Nagymenőket (csak itt digó maffiózók helyett digó menedzserek és producerek vannak), vagyis lubickol a sztoriban, ahogy mi is. Ugyanis a Bakelit olyan karcos, stílusos és annyira magával húz, mintha mi is egy még ismeretlen banda koncertjén nyomnánk, érezzük a cigi füstöt, bizsereg bennünk a funky, a gospel és természetesen a rock ’n’ roll. Nagyszerűen felidézi a ’60-as, ’70-es évek zenei korszakait, belekóstolunk több műfajba, egy-egy bevágással felvillannak ismeretlen és ismerős fülbemászó dallamok, ám ezek mégsem mennek a sztori rovására, a zene a történetet szolgálja ki, így nem lógnak ki a film szövetéből. És ha már történet: a sikerhajhász, magánéleti válsággal és a drogokkal szenvedő Finestra figurájában sok potenciál van, az első rész máris több szálat indít a lemezcég csődjének problémájától egészen egy bűnügyig, vagyis bőven van ebben a sorozatban, még akkor is, ha a többi rész már nem Scorsese kezében lesz, hiszen a zene dübörög tovább.

Címkék: Bakelit, Sorozat, zene
1
http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/25101/pics/lead_800x600.jpg
Bakelit,Sorozat,zene
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
andrej 2016-02-16 15:36:19
Éééés marha jó volt az első rész. Vagyis első kettő, mert 108 perc :D Ha ilyen erős lesz végig, akkor nagy kedvenc lesz. Ha valaki lemaradt volna, az HBO GO-n regisztráció és előfizetés nélkül is meg lehet nézni: http://bit.do/bakelit-1x01
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?