Mit rejtegetsz a föld alatt?– A pince

A Josef Fritzl-ügy óta az osztrákok és pincéjük közötti kapcsolat von némi előítéletet maga után, nem is beszélve a Natascha Kampusch által elszenvedett többéves szenvedésről. Ulrich Seidlt az előbbi történet késztette arra, hogy dokumentumfilmet készítsen arról, hogy mégis mit rejt egy átlag osztrák ember pincéje. És itt természetesen nem a megszokott limlomokról van szó.

Seidl eddig sem a szórakoztatásról volt híres, mindig igyekezett megbotránkoztatni a nagyérdeműt és ezt most sincs másként. Minimalista dokumentumfilmje a föld alá viszi a nézőt, ahol hosszú, kitartott képekkel, kevés szöveggel mesél arról, hogy egy kis osztrák falu látszólag unalmas egykedvű hétköznapjainak esszenciája a föld alatt létezik.

A megbotránkoztatást itt nem effektekben és különleges dramaturgiában mérik, hanem maga a pőre valóság, és annak rideg ábrázolásmódja az, ami megfogja a nézőt. Tabudöntögetésnek talán túlzás aposztrofálni a filmet, hiába mutatnak szadomazo kapcsolatot és férfi nemi szervet, Hitler portréja előtt koccintó baráti társaságot, a mai nézőközönség ehhez már elég edzett, főleg a már emlegetett Fritzl-ügy után. Inkább érdekes, ahogy a rendező stalkerként vezeti a nézőt a szó szerinti és szimbolikus mélységekbe, amit nem akarunk tudni, nem akarunk látni, de mégis nézzük, mert lássuk be, kukkolni izgalmas dolog. A film már a felütésnél is groteszk képet mutat egy operát éneklő fegyvermániás bemutatásával, egy babákat dobozban tartó nővel, és ez a szorongató érzés egyre csak fokozódik a kényelmetlenséggel vegyes szomorúsággal. Mert ne felejtsük el, ezek nem kitalált emberek és történetek (bár a rendező bevallotta, hogy néhol egy picit, de belenyúlt a történetbe), hanem a valóság, amit érthetően nem rak ki senki a kirakatba.

Felmerül a kérdés, hogy vajon mi késztette ezeket az embereket arra, hogy ezt megmutassák (arcukat és nevüket vállalva) a nagyvilágnak? Nem számítottak-e arra, hogy milyen következményei lesznek ennek a nagyfokú kitárulkozásnak, főleg ha figyelembe vesszük azt, hogy egy kis faluról beszélünk? (A számos szereplő közül eddig kettőről lehet tudni azt, hogy megütötte a bokáját a film miatt: két ember az Osztrák Néppárt tagja volt, akiknek a már említett hitleres iszogatás miatt kellett kilépniük a pártból.) A film feltűnő hibája az, hogy csak az 50-es, 60-as korosztályt mutatja be, és bár a fiatalok is feltűnnek, de az a pár képsor semmitmondóan lóg a levegőben, amolyan felesleges időtöltésként nézzük, ahogy hat tizenéves bambul bele a kamerába két slukk között.

Ezek után elmondható, hogy Seidl filmje bár érdekes, de inkább csak megmutat, nem mond semmit, hagyja, hogy szereplői és képei beszéljenek helyette, de ennek eredménye az, hogy egyre sokasodnak a kérdések, amikre sajnos nem kapunk választ.

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/25005/pics/lead_800x600.jpg
A pince,dokumentumfilm,Kritika,Moziba be!
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?