Egy fakó szerelmeslevél – Carol

A Carol egy ízig-vérig női film, nőkről, de nem csak nőknek. A téma mai napig aktuális társadalmi problémákat feszeget, erős érzelmekkel keveredve, ám Todd Haynes annyira finoman akarja bemutatni nekünk ezt, hogy a finomkodás masszájába csúszik.

Haynes eddig is nagyon értett ahhoz, hogy csodálatos nőközpontú történeteket rakjon elénk (Mildred Pierce, Távol a mennyországtól) amiket sűrűn átsző a ’40-es, ’50-es évek, és annak társadalmi elvárásai, problémái. A Carol sem lóg ki a sorból, ám csak egy gyönyörűen fényképezett és hangulatos film lett belőle, a valódi dráma és konfliktusok bemutatása amolyan képeslapként, fel- felvillanva mutatkoznak csak meg.

A film alapjául szolgáló könyv az ’50-es években jelent meg természetesen nagy port kavarva, hiszen két nő szerelméről szól. Carol (Cate Blanchett), a gazdag, válófélben lévő nő és egy alsó középosztálybeli bolti eladó, Therese (Rooney Mara) kapcsolatának kialakulása és viszontagságai viszont ma már nem olyan megbotránkoztatóak, még úgy sem, hogy ha hozzávesszük a családi konfliktusokat, egy gyermekelhelyezési pert, a nő-férfi szerep különbségeit és a keserves szerelmi bonyodalmakat. 

Kétségtelen, hogy a rendező már évekkel ezelőtt nagyon elkapta a női lélek fonalát, és rendkívüli tehetsége van azt továbbszőni. Ehhez eddig is nagyszerű színésznőket „használt fel” (Kate Winslet, Julianne Moore), így nem csoda, hogy a Carol címszerepét a női elegancia megtestesítője, Cate Blanchett kapta. Blanchett elegáns, visszafogott, nőies és szép, ahogy játéka is, és ez tökéletes szinkronban van a filmmel is, ám ez itt nem bók. Az ’50-es évek lassú tempóját, a látszatkapcsolatokat és titkokat finoman és érzékien próbálja visszaadni a film, de ebből csak a látszat marad. Kétség sem férhet hozzá, hogy a jelmezek, díszletek uralják a mozit, ahelyett, hogy a lényegről beszélne. A már felsorolt problémaforrások csak mutatóban vannak megjelenítve, ezáltal a nézőt elidegenítik, ami valljuk be, sosem egy szerencsés húzás. Annyi mindent rejt magában a film, hogy egy nagyon gazdag történetet lehetett volna kihozni belőle, ezzel ellentétben itt nem csak főhőseink, hanem a konfliktusok, és a lendület is rejtőzködik. Az az ember érzése, hogy a látványba és hangulatba túlzottan is beleszerelmesedett a stáb, így csupán ennyi marad, egy megsárgult képeslap, amin még Blanchett lassú, búgó hangja, és Mara remegő szempillái sem segítenek.

A rendező esélyt sem ad a nézőnek, hogy átélje, megértse, vagy egyáltalán érdekelje ez a kapcsolat, ami állítólag szenvedélyes és mindet elsöprő (hiszen mindkét fél a családját, kapcsolatait is képes feláldozni szerelmükért), ehelyett pár lagymatag mondatot és pózokat kapunk. A viszony társadalmi vonatkozásairól csak érintőlegesen, vagy egyáltalán nem beszél, így a sok potenciállal rendelkező film és színészek nincsenek kihasználva, vagyis a Carol csak egy régi szerelmeslevél marad, ami felidézi a múltat, de érzelmileg már nem érint meg.

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/24927/pics/lead_800x600.jpg
adaptáció,Carol,dráma,Kritika,Moziba be!
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?