Kihagyott ziccer – A dán lány

Tom Hooper nem kimondottan termékeny rendező, elsősorban sorozatokat készített, majd A király beszédével berobbant. Azóta érdemes is rá figyelni, mert ha valaki izgalmas filmet tud arról készíteni, hogy VI. György király hogyan készül fel egy fontos beszédére, miközben küzd dadogásával, akkor az ember azt gondolná, hogy A dán lánnyal is képes lesz megbirkózni. Sajnos nem így lett.

A téma pedig itt kimondottan érdekes, sőt, megosztó, hiszen az 1920-as, ’30-as években járunk Dániában, ahol egy festőházaspár, Gerda (Alicia Vikander) és Einar (Eddie Redmayne) sikeresek, megbecsült tagjai a társadalomnak és nem utolsó sorban imádják egymást. Ez mind szép és jó, csakhogy Einar egyre jobban azt érzi, hogy valami nem stimmel, őt valahogy a szokottabbnál jobban lenyűgözik a női ruhadarabok, a harisnyák tapintása, a fehérneműk lágy esése, pláne, ha az a fehérnemű rajta van. Egy ideig persze elhessegeti a rémisztő és nyugtalanító gondolatokat, de végül be kell látnia, hogy ő igazából inkább nőként érezné jól magát, mintsem nadrágban, és férfiszerepben. Ezt természetesen felesége is észreveszi, de ami Gerdának eleinte csak egy buta hóbortnak tűnik, az véresen komoly, nem is beszélve a lelki és testi traumáról, amit a nővé válás jelent Einarnak.

Tény, hogy manapság is vegyes a megítélése a transzszexuális és transznemű embereknek, de majdnem száz évvel ezelőtt ez fokozottabb volt. Arról nem is beszélve, hogy az orvostudomány sem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel, így ahelyett, hogy az adott embernek segítettek volna pszichológussal, vagy egyebekkel, egyből skizofrénnek titulálták az illetőt és elmeosztályra zárták. Természetesen Einar is ez ellen küzd, aki egyszerűen csak Liliként akar tovább élni. Nehéz őt megérteni, ahogy saját magának sem megy ez egyszerűen, de itt vagyunk mi, a nézők, akik ebből a borzasztó lelki traumából nem hogy nem értünk meg semmit (nehezen is menne), de nem is érezzük át. Egy picit sem. Az alapsztori, miszerint itt egy súlyos testi-lelki válságot láthatnánk a világ első nővé operált férfijáról, egyáltalán nem hat meg, és nem azért, mert engem ez nem érdekel, vagy éppen totál érzéketlen lennék. A konfliktus, a dráma, a kínlódás nincs megjelenítve, olyan mélyen van, hogy sehol sem találjuk, ehelyett viszont rengeteg semmitmondó párbeszéd, sok könnyes szempár és számtalanszor eldurrogtatott klisék tömkelege az, amit kapunk A dán lánytól. Kihagyott ziccer ez, ami különösen bosszantó, pláne úgy, hogy a potenciál egyértelműen ott van, a színészek nagyszerűen teljesítenek, Eddie Redmayne szerencsére nem megy át ripacsba, hanem nagyon finoman és árnyaltan domborítja ki női oldalát, ám ez ebben a helyzetben sajnos kevés. Ahogy a Lili/Einar környezetében élők rezignáltsága (érdektelensége?) is feltűnő, hiszen ne felejtsük el, a ’30-as években járunk. De ha még ezt a hibás hozzáállást el is nézzük, akkor is hiányzik a tetőpont, ami fordítana, vagy átlendítene minket a feltűnően iszapos, lassú folyású drámából(?) és a lélek felé venné az irányt. Mert ez a film nem visz előbbre a transzneműek megértésében egy szemernyit sem, pedig valahol nyilván ez is lett volna a célja.

Ami érdekes módon sikerült egy nem túl izgalmasnak tűnő A király beszédével, az egy izgalmasnak tűnő A dán lánnyal pont, hogy nem. Mintha a rendező túl lusta lett volna kibontani a sztorit, vagy egyszerűen csak túl szemérmes, ami a témát illetően viszont érthetetlen, így a kiemelkedően szép vizualitással dolgozó film pont a lényeget hagyja ki, vagyis a dráma dráma nélkül marad.

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/24244/pics/lead_800x600.jpg
A dán lány,dráma,Kritika,Moziba be!
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?