Öreg Rocky nem vén Rocky - Creed: Apolló fia

Rocky az „Olasz csődör” Balboa történetét senkinek sem kell bemutatni, vagyis mégis. Az újabb generációk, már nem feltétlenül tudják, hogy ki is volt az a Rocky és mit is ért el. Nekik itt van helyette Adonis Johnson/Creed, Balboa egykori ellenfelének, majd barátjának, Apolló Creed-nek a fia.

A Creed: Apolló fia is azt az irányvonalat képviseli az álomgyárban, amit a legújabb Terminátor, a Jurassic World vagy a Star Wars filmek. Vesznek egy jól bevált, régi franchise-t, amit szeretnek a rajongók, de hogy ne csak a régi fanokat célozzák meg a filmekkel, annyit újítanak rajta, hogy a fiatalabb generáció is ráharapjon és ennek a tábornak a része legyen. Épp ezért az első részek többsége inkább nosztalgia a nagy öregeknek és csak ezután látunk néhány újítást, de ezek eltörpülnek a sok „emlékeztető” mellett.

A sztori szerint Adonis gyermekkorát különböző nevelőintézetekben tölti mert árva, majd egy nap felbukkan az életében egy nő, aki közli vele, hogy ő Apolló Creed, a világbajnok bokszoló zabifia. Ez a nő nem más, mint Apolló özvegye és megkéri a fiút, hogy tartson vele az otthonába, aki persze igent mond. Aztán ahogy telnek az évek, hiába van Adonisnak jó állása, mégis inkább apja nyomdokaiba lép és a bokszot választja. Így hát elutazik Philadelphiába, hogy megkeresse apja egykori barátját a szintén bajnok, Rocky Balboát és kezdetét veszi a felkészülés és a küzdelem.

Kissé félve néztem meg a filmet, mert a külföldi sajtó már az egekig magasztalta és ilyenkor általában csalódni szoktam, azonban Ryan Coogler filmje pozitív csalódás volt. Persze itt is érezhető a már fentebb említett nosztalgiafaktor, de mégis jól voltak eltalálva az arányok és nem voltak olyan direkt jelenetek, hogy „nah és erre emlékszel?”. Egyértelműen egy fiatalabb generációt céloz meg a film olyan régi elemekkel, mint hajnali kelés, a futás Philly utcáin, néhány régimódi edzés, és a néhol felcsendülő eredeti Rocky betétdal új köntösben, de emellett újat is kapunk. Itt már nem az a lényeg, hogy kitörj a szegénységből, – hiszen Adonis apja öröksége révén tehetős – és elérd az amerikai álmot, hanem az, hogy kilépj a szüleid árnyékából és azért küzdj, hogy saját magad miatt ítéljenek meg az emberek és ne a neved vagy a származásod alapján. Persze valakinek pont ezért lehet gyengébb eresztés az eredeteihez képest, mert nehezebben lehet azonosulni egy gazdag kölyökkel, mint egy a gettóból kitörni vágyóval, de hát ezt a sztorit is láttuk már sokszor és sokféleképpen. Nem mellesleg Sylvester Stallone az öreg Rocky szerepében, aki mostanra edzővé avanzsálódott, élete talán legjobb alakítását nyújtja, így nem meglepő, hogy idén már hazavihetett egy Golden Globe-díjat a legjobb férfi mellékszereplésért és esélyes ugyan ebben a kategóriában az Oscar-díjra is. A címszereplő Adonist játszó, Michael B. Jordan (Az erő krónikája, A megálló) méltó társa a veterán színésznek, így (nem csak a szerep szerint) a még fiatal, forrófejű kezdő, aki tele van energiával és az öreg tapasztalt bajnok, aki azért már néha megpihen egy kicsit jól kiegészítik egymást, és egy szép apa-fia kapcsolat alakul ki köztük. A több mint két órás játékidő nem tűnik hosszúnak, hála a film szerkezetének végig fenntartja a figyelmet, mert a megfelelő időben vicces, drámai vagy éppen inspiráló.

A Creed: Apolló fia méltó újraélesztése a franchise-nak, a mostani generáció megkapta a saját Rocky Balboáját és az eredeti rajongók is jól jártak, hiszen szinte egy Rocky remake-et láthatnak csak a modern kor elvárásaink megfelelve, és ennek megfelelően kaptak valami pluszt is a most már 40 (!!) éves alapsztorihoz.

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/24088/pics/lead_800x600.jpg
Creed: Apolló fia,dráma,Kritika,Moziba be!,sport
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?