Csak a következő lélegzetvétel számít – A visszatérő

Hónapok óta cikkeznek Inarritu legújabb filmjéről, hallottunk már medve vs. DiCaprioról, majdnem egy évig tartó forgatásról, kegyetlen körülményekről és nyers hús evéséről. Most végre ideért A visszatérő, és -  mint minden DiCaprio filmnél - most is Oscarért kiált mindenki. Vajon a medve tényleg meghozza Leo várva várt díját?

Ki ne akarná Kanada zord, de annál gyönyörűbb tájait bebarangolni, medvéket, szarvasokat meglesni, ahogy békésen tengetik hétköznapjaikat, lecsorogni egy zúgón, vagy tábortűz mellett megpihenni? Hugh Glassnak (Leonardo DiCaprio) ez összejött, bár korántsem úgy, ahogy akarta. Egy medvetámadás következtében súlyosan megsérül, és mivel a csapatának nehezére esik a térdig érő hóban vonszolni szétcincált testét, így magára hagyják, majd megkísérlik megölni, hogy ne legyen vele több gond. Ám ezt fia nem hagyja, és miközben próbálja megmenteni apját, ő meghal John Fitzgerald (Tom Hardy) által. A 19. századi embert nem olyan fából faragták, mint akinek egy-két sérülés megárt, tehát a „Visszatérek!” a kor terminátora esetében többszörösen is érvényes, így a félig-meddig életben maradt Glass minden erejét összeszedve, kihűlve, de bosszútól fűtve nekivág az útnak, hogy Fritzgeraldot kiiktassa az élők sorából.

Bár bosszúfilmről van szó, itt senki ne számítson akcióktól hemzsegő két és fél órára, elvetemült mészárlásra. Ez a film nem erről szól. Itt az ember kontra természet a fő ív, ahol Glass nem csak az elemekkel, hanem saját magával is harcol. Ez viszont egy izgalmas lelki utazást von maga után, legalábbis vonna, ugyanis A visszatérő egyik fő hiányosságaként az róható fel, hogy ebből a lelki folyamatból, a mérhetetlen küzdelemből, megtörtségből és végül megváltásból ritkán érzékelünk bármit is. Viszont ha vannak ilyen pontok, akkor azok nagyon ott vannak: ahogy végigkövetjük Glass kálváriáját, érezzük minden rezdülését, halljuk minden lélegzetvételét, úgy vállalunk vele közösséget, ami a film végére teljesedik ki igazán (ha megnézitek, tudni fogjátok, mire gondolok).  Ezekből a „közös pillanatokból” viszont feltűnően kevés van, a rendező inkább távolságot tart. Mert igen, órákig látjuk a szenvedést, a kínokat, de ez csak látvány. Az emocionális része elmarad, pedig ez a mozi akkor üthetne igazán. Ehelyett inkább a látványvilágra fókuszál a film, és az operatőrnek hála (Emmanuel Lubezki, aki a rendező előző munkájában, a Birdman, avagy a mellőzés meglepő erejében is dolgozott) tényleg csodálatos és energikus, csak ez azzal jár, hogy a formára nagyobb hangsúlyt fektettek a tartalom helyett. Ez nem azt jelenti, hogy nem kapunk érzelmi löketet, mert ahogy a Birdmannél, úgy itt is az „itt és most” visszatérő elemként jelen van, vagyis a hosszú, vágatlan jelenetek segítenek abban, hogy a történet beszippantson minket, és ennek a világnak túlélőivé váljunk mi is, csakhogy a hosszú játékidőnél ez az aránytalanság feltűnő. Unalomra viszont semmi ok, hiszen a film dinamikája hullámzóan hektikus: a rendező nagyon jól kihasználja a természet adta lehetőségeket, vagyis reális akciót farag a zord táj adottságaiból. Így a durván hosszú két és fél óra egyáltalán nem tűnik szenvedésnek. Kivéve persze DiCaprionak, de az más tészta.

A mindenkit foglalkoztató kérdés, miszerint Leo vajon megkapja-e végre a régóta megérdemelt Oscarját, itt is természetesen felmerül, de nem olyan egyértelmű, mint ahogy azt várnánk. Pont az előbb emlegetett távolságtartás miatt, DiCaprionak nem nagyon kellett színészkednie, vagyis azon kívül, hogy tudjuk, hogy hóban-fagyban forgattak és Leo eltorzult arcát nézzük, ez a klasszikus értelemben véve nem átütő színészi alakítás. Ennél sokkal izgalmasabb Tom Hardy szemét rohadék figurája, ami persze látszólag eltörpül DiCapro mellett, mégis finomabb, árnyaltabb és erőteljesebb alakítás övé. Ha DiCaprio mégis megkapja az Oscart (Golden Globe-bal ugye most jutalmazták), akkor az nem ennek a filmnek, hanem az eddigi munkáinak fog szólni.

http://filmszakadas.blogstar.hu/./pages/filmszakadas/contents/blog/23895/pics/lead_800x600.jpg
A visszatérő,akció,dráma,kaland,Kritika,Moziba be!
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?